Család

Csanád fiunk óvodás kora óta elköteleződött a tudományok mellett: nincs nap, hogy ne bújna valamilyen lexikont, vagy ne kísérletezne.

Természetesen mindezeknek mi, a család is aktív részesei vagyunk, ha szeretnénk gombáról, sósavról és annak reakcóiról előadást hallani, ha nem. Johanna, a legkisebb mindenre kapható, kiváló alany mindenféle idomításra, tanításra.

Így történt meg az, hogy kicsi lányunk majdnem előbb tudta a katód, anód és a hő fogalmát, mint a saját nevét. Nagyon komoly továbbképzésben részesül, a lista hosszú lenne, ha felsorolnám.

Szeretek énekelni, kézműveskedni, otthonná alakítani a lakást. Aztán van, amit nem annyira szeretek, de el kell végezni: ilyen a falelevelek összesöprése, a felmosás, a vasalás stb., de nincs mese, meg kell csinálni. S aztán van ugye a vasárnapi istentisztelet, a női kör, a hitéletünkhöz tartozó szolgálat, a látogatások, a találkozások, közös játékok, beszélgetések. Természetesen ez mind a család, a munka mellett. Ez mind idő.

Egész nap az "Érthetetlen kegyelem" című dalt dúdoltam (ld. lenn), énekeltem, nem megy ki a fejemből. A belvárost vettem célba, délutáni forgalom, dugó, duda, s meg kellett állnom egy pillanatra az út szélén, hogy első számú utasomat felvegyem. Az induláskor a mögöttem lévő holt térben nem vettem észre a csodaszép, tiszta, fehér autót, akinek nagyon óvatos, figyelmes sofőrje megállt, így az autónk nem tört össze. Ezúton is köszönöm neki. Egyértelműen az én hibám volt, de Isten megkegyelmezett. És tovább dúdoltam a dalt hálaadással.

A minap, 6-7 év elteltével újra gyöngyöt fűztünk. Talán túlzásnak tűnik, ha azt mondom, felemelő érzés volt, pedig valóban: nosztalgiázni, s újakat készíteni.

Az immár 14 éves Csanád fiammal alkottunk, aki mindig szívesen kézműveskedett kisebb korában is, és Johannával. Édesapa kezét dicséri két babalánc. Na melyik? (Ld. a képen)

Ma Bálint fiunk névnapját ünnepeltük. Igen, novemberben. 17 és fél éve döntöttünk így, mert nem szerettük volna február 14-én „főszezonban”, dömping idején tartani névnapját, mert ez a Valentin-őrület megterhelő, elveszi az ünnep lényegét, így kerestünk egy másik Bálint-napot a naptárban. Szépen, csendesen, szolidan megültük.

Ahogy az ilyenkor szokás, az ünnepelt kedvence készül ebédre, vacsorára is. Így ma sütőtök krémleves, rakott karfiol volt ebédre, vacsorára pedig tonhalas, sajtos szendvics és mascarponés-nutellás, illetve vaníliapudingos gofri. (Recept ld. lenn)

„Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek. Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: »Az igaz ember pedig hitből fog élni.«” (Rm 1,16-17)

2017. október 31-én ünnepeltük a reformáció 500. évfordulóját. Nagy öröm, hála van a szívünkben sok mindenért, mindenért. A lutheri utat megjárva, sok mindent látva, megtapasztalva, különösen. Istené a dicsőség! Egyedül az Övé!

Johanna első családi festménye rólunk. Teljesen egyedül készítette, az öt mosolygós szempár mi lennénk: Apácska, Anykám, Bálint, Csanád és Honana baba

Régebben olyan nehézkesen álltam neki a festésnek, mert annyi mindent elő kell venni hozzá. Ma már sokkal gördülékenyebben megy. Mi változott? A lényeglátásom. Az, hogy nem sokkal bonyolultabb elővenni a festőkészletet, mint leemelni a legót vagy a kirakót. Az, hogy nem baj, ha a konyhában  (étkező asztal) is rumli van, nem csak a gyerekszobában.

Jó érzéssel tölt el, hogy így nyolcadik végén a nagy hajrában habként a tortára Csanád fiunk több osztálytársával együtt sikeres középfokú angol nyelvvizsgát tett.

Hálásak vagyunk ezért az Úrnak, nagy dicséret diáknak, tanárnak egyaránt.

Amit lehetett, kihoztak magukból. Igazi közösség voltak, érthető, hogy fájt a búcsú.

„A konfirmáció értelme az, hogy a megkeresztelt ember, mint aki megkapta a Szentlélek Istentől a hit ajándékát, a gyülekezet nyilvánossága előtt tesz bizonyságot Krisztus mellett hozott személyes döntéséről. A döntés magába foglalja a bűnbánat, a megtérés Lélek által munkált eseményét és a bűnbocsánat evangéliumának meghallását. E döntés kifejezésével a hívő betagolódik Krisztus testébe, szolgáló közösségébe.” (reformatus.hu)

Csanád fiunk konfirmációs igéje:

Ma még csinosítgattuk a templomkertet, felvirágoztuk a templomot a konfirmandusokkal, utána pedig tartottunk még egy utolsó próbát. Az énekpróbához magam is betértem Johannával karöltve, s kislányunk, mintha egész héten ezt gyakoroltuk volna vele, bepattant a sorba, s halandzsázva ismételte a vizsgakérdéseket.

Nem lehet elég korán kezdeni.