Család

„Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek. Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: »Az igaz ember pedig hitből fog élni.«” (Rm 1,16-17)

2017. október 31-én ünnepeltük a reformáció 500. évfordulóját. Nagy öröm, hála van a szívünkben sok mindenért, mindenért. A lutheri utat megjárva, sok mindent látva, megtapasztalva, különösen. Istené a dicsőség! Egyedül az Övé!

Johanna első családi festménye rólunk. Teljesen egyedül készítette, az öt mosolygós szempár mi lennénk: Apácska, Anykám, Bálint, Csanád és Honana baba

Régebben olyan nehézkesen álltam neki a festésnek, mert annyi mindent elő kell venni hozzá. Ma már sokkal gördülékenyebben megy. Mi változott? A lényeglátásom. Az, hogy nem sokkal bonyolultabb elővenni a festőkészletet, mint leemelni a legót vagy a kirakót. Az, hogy nem baj, ha a konyhában  (étkező asztal) is rumli van, nem csak a gyerekszobában.

Jó érzéssel tölt el, hogy így nyolcadik végén a nagy hajrában habként a tortára Csanád fiunk több osztálytársával együtt sikeres középfokú angol nyelvvizsgát tett.

Hálásak vagyunk ezért az Úrnak, nagy dicséret diáknak, tanárnak egyaránt.

Amit lehetett, kihoztak magukból. Igazi közösség voltak, érthető, hogy fájt a búcsú.

„A konfirmáció értelme az, hogy a megkeresztelt ember, mint aki megkapta a Szentlélek Istentől a hit ajándékát, a gyülekezet nyilvánossága előtt tesz bizonyságot Krisztus mellett hozott személyes döntéséről. A döntés magába foglalja a bűnbánat, a megtérés Lélek által munkált eseményét és a bűnbocsánat evangéliumának meghallását. E döntés kifejezésével a hívő betagolódik Krisztus testébe, szolgáló közösségébe.” (reformatus.hu)

Csanád fiunk konfirmációs igéje:

Ma még csinosítgattuk a templomkertet, felvirágoztuk a templomot a konfirmandusokkal, utána pedig tartottunk még egy utolsó próbát. Az énekpróbához magam is betértem Johannával karöltve, s kislányunk, mintha egész héten ezt gyakoroltuk volna vele, bepattant a sorba, s halandzsázva ismételte a vizsgakérdéseket.

Nem lehet elég korán kezdeni.

 Az ÚR ajándéka a gyermek...humoruk is Tőle van, hiszem; fiaim kreatív ajándéka és Johannám "sosin" (rózsaszín) virágai.

"Hálát adok, Uram, az életért. Rólad zeng éneket hegy, völgy s a rét; a napokat te számolod, Uram, én mindenért hálát adok!

Hatalmad Istenem, mindent fölér, szavadra engednek tenger és szél, leborulnak a csillagok, Uram, én mindenért hálát adok!

18 éve házasságban, 21 éve együtt…

Nem szokásos házassági évforduló az idei. Nem természetes, az elmúlt hónapok eseményeinek ismeretében, hogy megélhettük, itt, együtt. Boldog vagyok, hogy örömemben sírok.

Nem nosztalgia, hanem mérhetetlen hála van a szívemben a megtartatásért, a közös pillanatokért.

Tavasz van. Napsütés, virágok, nyugalom, homokozás, fagyi....és azt hiszem, gasztronómiailag sem volt haszontalan a mai nap.
A félbarna kenyér receptje:
360 ml víz
1,5 teáskanál só
1,5 teáskanál cukor
300 gr teljes kiőrlésű liszt (ebbe számolom a magokat, pelyheket, ha teszek bele)
300 gr fehér liszt
1 db kicsi burgonya megfőzve
2,5 dkg élesztő
Dagasztani, keleszteni, 180 C-on előmelegített sütőben kb. 30 perc.

Alig hiszem el, hogy már 17 gyertyát kell készítenem az esti tortához. Ma is elevenen van előttem a nap, amikor születtél; vidámságod, kedvességed, derűd akkor is, ma is bearanyozza sokunk életét.

Áldjon meg az Úr gazdagon Bálint, s azt kívánom, ami a legfontosabb, hogy mindig az Ő útján járj, az Úr legyen a te oltalmad! Növekedj, fejlődj továbbra is Isten dicsőségére és valamennyünk örömére! 

Nándi és csemetéink  "Gyermekeid olyanok asztalod körül, mint az olajfacsemeték. " (128.zsoltár)

128. ének Boldog az ember nyilván, Ki az Istent féli - Az istenfélő házán áldás van

1. Boldog az ember nyilván, Ki az Istent féli, Ő útaiban járván, Ösvényit kedveli. Mert magadat táplálod Kezed munkájával, Isten megáldja dolgod, Lát jó állapottal.

2. Házadban feleséged, Mint a szőlővessző, Szép gyümölcsöt hoz néked, Ha eljő az idő. Meglátod gyermekidet Te asztalod körül, Renddel, mint olajvesszőt, Kikben szíved örül.