Család

Újratervezni kényszerültünk valamennyien.

Online-élet, digitális oktatás, momepffice, komfortzóna elhagyása, alkalmazkodás, fegyelem, kézmosás...

Megpróbáljuk a legjobbat kihozni, megpróbálunk jól élni a kapott idővel, felelősségteljesen.

A mai naptól rövid írásokkal helyzetjelentéssel leszek a blogomon, miként éljük meg a kapott napokat, hogyan lehet a legapróbb és a nagyobb dolgokat is lehetőség szerint jól megéllni, megtalálni a megoldást! Ti hogy viselitek a változásokat?

Születésüktől kezdve arra tanítjuk a gyermekeinket, hogy igyekezzenek mindig minden körülmény között mindenben a legjobbat meglátni, mert a problémával,a megtörtént bajjal már nem tudunk mit kezdeni, de megoldást lehet keresni és találni is. És tényleg mindig mindenben meglátták már kisgyermekként is a jót, annyira, hogy szállóigévé vált nálunk: „Most nézzük meg, ebben mi lehet a jó?”

Kedves Barátaim, Ismerőseim! Kedves Családom!

Hála van a szívemben. Hálás vagyok Istennek, családért, szerető környezetért, örömekért, nehezekért, az iránymutatásért, a munkáért s leginkább, hogy gondolt rám, hogy terve van velem.

Férjemmel több mint 20 éve foglalkozunk házaspárok gondozásával, lelkigondozással. Isten azonban még korábban nyitotta szívemet a lélek húrjai dallamának meghallására, legelőször az irodalom sorain keresztül.

Napról napra tanulhatunk valamit, épülhetünk egymás által, növekedhetünk a jóban.

Még álmodozó kisgyermek voltam, aki szerető férjre és sok gyermekre vágyott. Már kisgyermekkoromban is sokat imádkoztam, de akkor még csak az általam elgondolt Istenhez. Csak később ismertem meg Őt.

"Réges-régen Isten hozott egy döntést, egy igen fontos
döntést… aminek igazándiból nagyon örülök. Eldöntötte,
hogy megalkot téged.
A kéz, mely létrehozta a csillagokat, megalkotott téged.
A kéz, mely hatalmas völgyeket vájt ki, megalkotott téged.
A kéz, mely fákat teremtett és a napot meg a holdat, megalkotott
téged.

Eddig is tudtam, hogy a mosogatógép az egyik leghasznosabb háztartási gépünk, de a napokban igazán a bőrünkön érezzük.

Köszönünk minden szerelő-elérhetőséget, amit kaptunk. Jöttek, elvitték, státuszunk: alkatrészre várva.

Minden nap mosogatok természetesen, nagy edényeket, üvegeket, ami nem fér be a mosogatógépbe, na de főzés és öt ember után mindent kézzel, jó kis szórakozás!

Szóval az úgy történt, hogy középiskolában egy humán osztályba jártam, s tanáraink jól tolerálták továbbtanulási szándékunkat, így megértették, hogy vonzódásunk a kémia, biológia iránt, hogy is mondjam, csekély, így a szükséges tananyagon túl semmi nem ment a fejünkbe. Ehhez képest az egyik gyermekünk szerves szimbiózisban él a laborral, a kémia, a biológia tudományával. Hobbija, az élete meghatározó része. Élvezi. A fogalom összeegyeztethetetlen számomra: a kémiát élvezni! Micsoda paradoxon! Az érdeklődése, elhivatottsága ajándék: felülről való, teljesen bizonyos.

Többen hiányolták már a gyerekszájat, jólesik a jelzés, köszönöm. Elmaradásban vagyok, ami a lejegyzést illeti, ugyanis aranyköpés jut bőven mindennapra.  Csak néhányat, szemezgetve, közkívánatra:

1. Délutáni mesenézés közben: nagy szirénázás a filmben, odakapom a fejem, s Babalányunk már magyarázza is:
- „Tudod, Anyukám tűz van, és jönnek a tízoltók!"

2. Az esti mesénél is a tűz volt a téma, véletlenül, nem vagyunk ennyire tematikusak, s ekkor pedig megtudtam, hogy a ház tetején a füstmény található, amiből jön ki a füst.

„Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett.” (Zsoltárok 32,1)

„Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.” (Galata 3,26)

Bízd Újra Életed Krisztusra!

"Hétből kivonok hatot,
marad egy.
Harmincból kivonok huszonkilencet,
marad egy.
Háromszázhatvanötből
kivonok háromszázhatvannégyet,
marad egy.
Kivonom a holnapot,
marad a ma.
Mert a holnapot ráhagyhatom másra:
a Mesterre. Azért tanítgat
türelmesen esztendők óta
erre az egyszerűnek látszó,
s mégse olyan egyszerű kivonásra." (Túrmezei Erzsébet: Kivonás)