Család

A mai délután margójára

Egész nap az "Érthetetlen kegyelem" című dalt dúdoltam (ld. lenn), énekeltem, nem megy ki a fejemből. A belvárost vettem célba, délutáni forgalom, dugó, duda, s meg kellett állnom egy pillanatra az út szélén, hogy első számú utasomat felvegyem. Az induláskor a mögöttem lévő holt térben nem vettem észre a csodaszép, tiszta, fehér autót, akinek nagyon óvatos, figyelmes sofőrje megállt, így az autónk nem tört össze. Ezúton is köszönöm neki. Egyértelműen az én hibám volt, de Isten megkegyelmezett. És tovább dúdoltam a dalt hálaadással.

Gyöngyök

A minap, 6-7 év elteltével újra gyöngyöt fűztünk. Talán túlzásnak tűnik, ha azt mondom, felemelő érzés volt, pedig valóban: nosztalgiázni, s újakat készíteni.

Az immár 14 éves Csanád fiammal alkottunk, aki mindig szívesen kézműveskedett kisebb korában is, és Johannával. Édesapa kezét dicséri két babalánc. Na melyik? (Ld. a képen)

Bálint névnap novemberben

Ma Bálint fiunk névnapját ünnepeltük. Igen, novemberben. 17 és fél éve döntöttünk így, mert nem szerettük volna február 14-én „főszezonban”, dömping idején tartani névnapját, mert ez a Valentin-őrület megterhelő, elveszi az ünnep lényegét, így kerestünk egy másik Bálint-napot a naptárban. Szépen, csendesen, szolidan megültük.

Ahogy az ilyenkor szokás, az ünnepelt kedvence készül ebédre, vacsorára is. Így ma sütőtök krémleves, rakott karfiol volt ebédre, vacsorára pedig tonhalas, sajtos szendvics és mascarponés-nutellás, illetve vaníliapudingos gofri. (Recept ld. lenn)

Reformáció 500.

„Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek. Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: »Az igaz ember pedig hitből fog élni.«” (Rm 1,16-17)

2017. október 31-én ünnepeltük a reformáció 500. évfordulóját. Nagy öröm, hála van a szívünkben sok mindenért, mindenért. A lutheri utat megjárva, sok mindent látva, megtapasztalva, különösen. Istené a dicsőség! Egyedül az Övé!

Családi festmény

Johanna első családi festménye rólunk. Teljesen egyedül készítette, az öt mosolygós szempár mi lennénk: Apácska, Anykám, Bálint, Csanád és Honana baba

Régebben olyan nehézkesen álltam neki a festésnek, mert annyi mindent elő kell venni hozzá. Ma már sokkal gördülékenyebben megy. Mi változott? A lényeglátásom. Az, hogy nem sokkal bonyolultabb elővenni a festőkészletet, mint leemelni a legót vagy a kirakót. Az, hogy nem baj, ha a konyhában  (étkező asztal) is rumli van, nem csak a gyerekszobában.

Ballagás

Jó érzéssel tölt el, hogy így nyolcadik végén a nagy hajrában habként a tortára Csanád fiunk több osztálytársával együtt sikeres középfokú angol nyelvvizsgát tett.

Hálásak vagyunk ezért az Úrnak, nagy dicséret diáknak, tanárnak egyaránt.

Amit lehetett, kihoztak magukból. Igazi közösség voltak, érthető, hogy fájt a búcsú.

Témakör: 

Csanád konfirmációján

„A konfirmáció értelme az, hogy a megkeresztelt ember, mint aki megkapta a Szentlélek Istentől a hit ajándékát, a gyülekezet nyilvánossága előtt tesz bizonyságot Krisztus mellett hozott személyes döntéséről. A döntés magába foglalja a bűnbánat, a megtérés Lélek által munkált eseményét és a bűnbocsánat evangéliumának meghallását. E döntés kifejezésével a hívő betagolódik Krisztus testébe, szolgáló közösségébe.” (reformatus.hu)

Csanád fiunk konfirmációs igéje:

Konfirmáció főpróba

Ma még csinosítgattuk a templomkertet, felvirágoztuk a templomot a konfirmandusokkal, utána pedig tartottunk még egy utolsó próbát. Az énekpróbához magam is betértem Johannával karöltve, s kislányunk, mintha egész héten ezt gyakoroltuk volna vele, bepattant a sorba, s halandzsázva ismételte a vizsgakérdéseket.

Nem lehet elég korán kezdeni.

Témakör: 

Anyák napja

 Az ÚR ajándéka a gyermek...humoruk is Tőle van, hiszem; fiaim kreatív ajándéka és Johannám "sosin" (rózsaszín) virágai.

"Hálát adok, Uram, az életért. Rólad zeng éneket hegy, völgy s a rét; a napokat te számolod, Uram, én mindenért hálát adok!

Hatalmad Istenem, mindent fölér, szavadra engednek tenger és szél, leborulnak a csillagok, Uram, én mindenért hálát adok!

Nagykorúak lettünk

18 éve házasságban, 21 éve együtt…

Nem szokásos házassági évforduló az idei. Nem természetes, az elmúlt hónapok eseményeinek ismeretében, hogy megélhettük, itt, együtt. Boldog vagyok, hogy örömemben sírok.

Nem nosztalgia, hanem mérhetetlen hála van a szívemben a megtartatásért, a közös pillanatokért.

Oldalak

Feliratkozás RSS - Család csatornájára