Család

További mosolycsalogató érdekességek a mindennapjainkból, közkívánatra (és ezúton is köszönöm a sok érdeklődést, biztatást):

- Johanna, te most ki vagy?
- 'Valerina vagyok, látod, hogy tudok táncolni?'
- Igen, nagyon ügyes balerina vagy!
- 'És most játsszunk Anyukásat!' – Johanna Anya szerepében: ’Én nagyon közbe (=büszke) vagyok Rád, baba!’

Nincs rá szó, mert ügyetlenek a szavak annak kifejezésére, milyen lélekápoló, szeretetteljes, csodálatos, megnyugtató, felemelő..., egyszerűen autentikusan leírhatatlan érzés, amikor a legkedvesebb angyali kislányhangon megszólalnak a lenti sorok. Nézi minden rezdülésemet, áhítattal imádkozik, de a hunyorgásból fel-felpislant, majd simogató, lágy hangjával édes kis ajkán elevenné lesznek Zelk Zoltán gondolatai:

Reggel óta tanakodtam,
Mit mondhatnék teneked.
Olyan szépet gondoltam ki,
elmondani nem lehet!

Oly jó a testvéreknek együtt...

Hálaadó visszatekintés, reménnyel teli előretekintés.

Méltóságteljes ünnep, felszabadult, örömteli családi együttlét. 

2018. május 04.- ünneplőben kelt fel a nap, még a virágok is daloltak.

Nem rég volt 2000 tavasza, csodálatos ünnep: Bálint születése, s egy csettintésre eltelt 18 esztendő. Hálát adok, Uram!

A mostani májusról pedig beszéljenek a képek. (Ld. lenn is; egy képre rá kell kattintani, és lapozható)

A nap, amikor minden másként alakul…Másként, és mégsem vagy mérges, ideges, feszült, mert már kezded kapizsgálni a lényeget.

Egymás után sorban másodpercnyi különbséggel szólalt meg 3 „ébresztőórám”: a „Jó reggelt, Anyukám, kérek sésen kakaót!” után maximum hangerőn felharsant a telefonomon a ’Nincs szó!’ (Kormorán), ahogy Johanna hívja, és stafétaszerűen a „Boldog házassági évfordulót, Kincsem!” felkiáltás.

 Kedves Látogatók!

2017 őszén indítottam weboldalamat (ritterida.hu és a blogGOD), s korábbi írásaim egy részét 2017 elejétől töltöttem fel. Fél év alatt folyamatosan, szépen gyarapodott a látogatók száma a világ minden részéről (47 országból): az elmúlt 7 napban 999 fő, az elmúlt 90 napban 11 000 fő.

Johanna hetek óta imádkozik játékbabákért. Esténként folyamatosan így fohászkodott: „Drága Istenem! Kérek Tőled Arielt, Hamupipőkét és bocsánatot!” (Ügyes kislány, és megtanítottuk neki, hogy először dicsérjük az Urat, hálát adunk, megköszönjük a jót, a rosszat, s majd csak azután kérünk. A sorrenddel még van kis gondja.)

Megérintett ez a tanulmány, érdekes volt elolvasni. A család évében különösen szeretettel ajánlom.

http://confessio.reformatus.hu/v/360/#page1

 „Egymást szeretni kell, nem megenni, az ételt pedig megenni kell, nem szeretni.” – hangzott újra a jól ismert szülői szózat a fiúknak, mert valami a vacsinál éppen nem annyira volt a foguk alá való. Bólogattak, hogy tudják, értik, rendben. Johanna, mint a Törpök Okoskája, beleegyezően helyeselt, „Igen, igen, mindent meg kell enni, mert sok benne a vitamin.”

Közös játéknál Johanna:
- „Csanád, Csanád én leszek a pillangó, te meg az imádkozó sas!”

 1. Tartsuk tiszteletben egymás különbözőségeit, s ne akarjuk a saját képmásunkra formálni a másikat, hisz nem véletlen az a másság! Persze, idő kell az összecsiszolódáshoz, de fontos tudni minden esetben, hogy a különbségekben semmi rendkívüli nincs, hiszen férj is és feleség is más mintát, szokásokat hozott a házasságba. Kifejezetten örülhetünk különbözőségünknek, egyediségünknek!

2. Természetesen szükséges az alkalmazkodás, egymás elfogadása, ebben pedig mindenkor segítő motor: a türelem.

 „A győztesek olyan vesztesek, akik felálltak, és még egyszer megpróbálták.” (Dennis De Young)

Az öröm egy pillanat. A boldogság egy állapot.
A boldogság egy döntés, a keserűség is az. Az öröm ráadás.