Köszönöm nektek!

Kedves Barátaim, Ismerőseim! Kedves Családom!

Hála van a szívemben. Hálás vagyok Istennek, családért, szerető környezetért, örömekért, nehezekért, az iránymutatásért, a munkáért s leginkább, hogy gondolt rám, hogy terve van velem.

Férjemmel több mint 20 éve foglalkozunk házaspárok gondozásával, lelkigondozással. Isten azonban még korábban nyitotta szívemet a lélek húrjai dallamának meghallására, legelőször az irodalom sorain keresztül.

Tudjátok sokan, hogy igyekszem feleségként, 3 gyermekem édesanyjaként naponta jól helyt állni úgy, hogy ha haza hívna az Úr, elmondhassam, hogy az adott napon, amit lehetett elvégeztem, méghozzá a helyes sorrendben, azaz: megtettem a szükségeset Isten, a családom és a munkám felé. 

Nem mindig jön össze úgy, ahogyan szeretném, hisz komoly kihívást jelent a család, a gyülekezet és a munka hármasát összehozni. Jól esik a biztatásotok, szavaitok, miszerint hiányzik, hogy többet írjak, posztoljak. Igyekszem a kérésnek eleget tenni! Köszönöm a türelmeteket, a szereteteteket, bejegyzéseim megosztásait, a visszajelzéseket!

A 20 éve kezdett házasságok támogatását, a kapcsolatok rendezését továbbra is végzem szolgálatként, azonban egyben hivatásszerűen is, mindennapi munkámat ez teszi ki. Ma, amikor egy újabb év elteltével megint számot vetek - aki tanár is egy kicsit, annak nyáron van az évforduló -, szeretném megköszönni mindazoknak, akik hittek bennem, támogattak, s kifejezetten kértek, bátorítottak, hogy főállásban a kapcsolatrendezéssel, konfliktuskezeléssel, egyéni elakadásokkal, tréningekkel foglalkozzam.

Köszönöm, az „Ida, neked 0-24-ben ezt kell csinálnod!”, a „Téged receptre kéne írni mindenkinek” és hasonló – hogy csak néhányat említsek - bátorításokat.

Egy darabig a tanár munkám mellett végeztem mindezt, ám eljött az idő, amikor dönteni kellett. E döntés összetett, sokrétű és felelősségteljes volt. A dilemma megoldását, Isten igéjén és útmutatásán túl nagyban segítették azok az alkalmas időben elmondott szavak, amikor, csak annyit mondott valaki: „Ha ezt csinálod majd egy irodában, de jó lesz neked, hát még az emberiségnek!”

Munkám egyik legfontosabb része a titoktartási kötelezettség. Így természetesen nevek megemlítése nélkül köszönöm nektek, akik felkerestek irodámban, bizalommal vagytok felém, lelkesen és várakozón, útmutatást, előre vivő kérdést vártok, s amikor visszatértek egy újabb ülésre, beszámoltok az eredményekről. Köszönöm nektek is a bátorító szavakat személyesen, s hogy időt, fáradságot nem kímélve visszajeleztek írásban is, hogy ajánlotok másoknak, s hogy egymásnak adjátok a kilincset!

A ti bátorításotok is fontos része, hogy ma itt lehetek. Látom, nagy a szomjúság, és igyekszem legjobb tudásom szerint tenni, ami a dolgom. Ami kezdetben vágy, kikapcsolódás volt, az mára hivatássá lett. Hálás vagyok, hogy szeretem a munkám, s hogy segítségeszköz lehetek.

Hálás vagyok férjemnek, fiaimnak, és hatalmas köszönet illeti őket is, a sok-sok biztató, ÉDESEBB szavakért!  Nélkületek biztosan vitrinben maradt volna elhívásomnak ez az oldala, amiben ma szárnyalhatok!

Sok jó marketing létezik, ez nem kérdés, s az sem, hogy nagyon fontos. Az én legjobb brandingem az Úr maga, ő készítette az utat, s ma már tudom, hogy amit 10-15 éve vágyként láttam magam előtt, tőle volt, s kimondhatatlanul hálás vagyok, hogy vezet, gondja van ránk, és sokkal jobbat készít, mint amit mi el merünk képzelni.

Köszönöm mindenkinek!