Család

A visszajelzések azt mutatják, hogy a gyerekszájat nagyon szeretitek. Már jó régen írtam, nem jutottam oda - csak feljegyeztem az aranyköpáseket -, de most hoztam egy csutkababás csokrot. 

1.) Kirándulni mentünk, megérkezve a szálláshoz:
- Anyuka, mi most hotelbe vagy hitelbe megyünk?

2.) Párbeszéd 1.
A városban sétálva:
- Édesanya, ez a néni egy dáma vagy dráma?

Megszámolni is nehéz lenne, hányszor haladtunk el a szivárvány minden színében pompázó csodagömb mellett, de sosem álltunk meg, mert siettünk Budapestre vagy épp haza.
Átutazóban Örkényen mindig megszemléltük ezt a művet messziről, és gondolkodtunk, mit is ábrázolhat.

Ma végre megálltunk, megszemléltük.
Minden képzeletünket felülmúlta, valójában mit is rejt a "discogömb" (by Johanna) mélyebb tartalma.
Valóságos Értékmozaik.

Olyan közel van hozzánk, mégis csak tegnap jutottunk el először az ország közepéhez, Pusztavacsra. Jó kis kirándulás volt.

Júliusban töltöttük családi nyaralásunkat, vettünk részt a gyülekezeti héten, augusztusban pedig egy vagy félnapos kirándulásokat szervezünk, mondhatom, nagy élmény, jó szívvel ajánlom mindenkinek a rövid, de tartalmas kiruccanásokat.

 A gyermekek barátsága példa lehet a felnőtteknek is. 

"Nincs szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem barátainkban leltük fel az egész világot." (Kölcsey Ferenc)

Johanna és Bianka örömteli pillanatai a nyári szünetben.

A héten is több ember meghalt. Körülöttünk is és a tágabb ismerettségi körben is. Váratlanul mentek el, vagy betegek voltak, de nem lehetett tudni távozásuknak végét. Elmentek. Ahogyan egyikünk sem tudhatja földi pályája idejének végső időpontját.
Ma mindenki a választásról beszél. Sziklaszilárd meggyőződésem, hogy nagyon fontos ez a kérdés, és nagy felelősségünk ebben részt venni, és felelősen döntenünk. Ehhez kétség sem fér.

"A jó házasság szüntelen kompromisszumok, kölcsönös engedmények sorozata." (Gyökössy Endre)

"A hosszú távú kapcsolat nem az elviselés és a hosszas tűrés képessége, hanem a szeretetteljes elfogadásé." (Marie Clarence)

Minden évben nagyon várjuk augusztus 28-át, s az évfordulóhoz méltón megünnepeljük. Fontosnak tartjuk az ünnepeket: megállunk ilyenkor, megkoronázzuk a hétköznapokat. Az évek alatt kialakult ennek egy forgatókönyve, illetve a mód egy kicsit változik a gyermekek életkora alakulása szerint – ötéves ciklusok jellemzők.

Egymást támasztjuk 25 éve.

Emberileg esélytelen lehetőségekkel elindultunk kéz a kézben, de Isten útján mindig előre (olykor nagyon nagy hegyeket kellett másznunk és mély völgyekben csatangoltunk) - egyre szebb és jobb kilátással - kegyelemből. SDG!

1996.8.28. Sorsfordító nap az életünkben. A közös utunk kezdete. Mindig az egyik legkedvesebb dátum marad.

 „Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte azt kérdezte tőle: Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Jézus így szólt hozzá: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül. Tudod a parancsolatokat: „Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat.” Ő pedig ezt mondta neki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.

Mindig azt hallottam kegyermekként, hogy a szűzpecsenye milyen finom, de nagyon drága. Ezért sokáig figyelmen kívül hagytam. Mintha nem is létezett volna. Működött a rögzült előfeltételezés.