Jónak lenni jó?

 „Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte azt kérdezte tőle: Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Jézus így szólt hozzá: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül. Tudod a parancsolatokat: „Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat.” Ő pedig ezt mondta neki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és ezt mondta neki: Egy hiányosságod van még: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem! A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.” (Mk 10,17-22)

Jónak lenni jó?

"Miért mondja azt Jézus, hogy senki sem jó az egy Istenen kívül? Nem döbbent meg benneteket az Ige? Amikor az elsős tanító nénim is olyan jó ember, a szomszédom is jó ember, a nagypapám is jó ember volt… Hogy érti Jézus, hogy nincsen jó az egy Istenen kívül?

Sőt, tudok ennél jobbat is kérdezni. Ha Jézus Isten, miért feddi meg a gazdag ifjút, hogy jónak nevezi Jézust? Ha ezekre a kérdésekre választ találunk, hiszem, hogy tanulhatunk a gazdag ifjú esetéből.

A látszólagos ellentmondás kulcsa Jézus személyében keresendő. Jézus ugyanis nem olyan ember volt, aki fitoktatta hatalmát, kegyes életét, tudását, hanem mindig igyekezett segíteni a hozzá fordulókon. Jézus itt, ebben a történetben is ilyen magatartást mutat: úgy beszél, hogy amit mond, az illeszkedjen az ifjú világképébe, elgondolásába, hogy fel tudja fogni mindazt, amit Jézus át akar adni. Úgy is mondhatnánk, hogy Jézus kontextusba helyezi a mondandóját.

A gazdag ifjú ugyanis nem látott tisztán, voltak tévedései, nem is kevés. Nézzük meg most ezeket, és ügyeljünk Jézus reakcióira, hiszem, hogy sokat épülhetünk belőlük.

A gazdag ifjú első tévedése az volt, amikor azt mondta, „mindezeket [a törvényeket] megtartottam ifjúságomtól fogva!” (20). Pontosan tudjuk ugyanis a Szentírásból, hogy a törvényt megtartani egy ember sem képes. A gazdag ifjú teljes szívéből elhitte, hogy ő megtartotta a törvényt! Azt mondta, nem ölt, nem lopott, nem paráználkodott… Akkor melyik parancsolat ellen vétett? „Én, az Úr, vagyok a te Istened…” (2Móz 20,2)
Amikor Jézus arra kérte, hogy ossza szét a vagyonát, valójában csak kiugrasztotta a nyulat a bokorból. Az ifjú ugyanis az első parancsolat ellen vétett: neki a pénz az ura, az istene. Ezért nem kell félreértelmezni és általános érvényűségre emelni Jézusnak ezt a parancsát, nem kéri a keresztyénektől Jézus a pénztelenséget, de azt igen, hogy a pénz nem legyen elsődleges. Hogy az első helyen Isten legyen!

Az ifjú második tévedése ehhez kapcsolódik, és lényegében már el is mondtam: számára Jézus mester, és nem Isten, nem Úr.
Innen pedig érthető a harmadik tévedése, mégpedig az, amiért Jézus kérdőre is vonja. Miért mondta jónak a gazdag ifjú Jézust, ha nem hitte, hogy Isten? Azért, mert az ő világképében jó emberek vannak, meg rosszak. A gazdag ifjú úgy gondolkodott, hogy ő és Jézus egy közösséget alkotnak. Jézus pedig elutasította, hogy jónak nevezze, úgy is értelmezhetnénk Jézus szavait, hogy „Akkor nevezz engem jónak, ha elhiszed, hogy Isten vagyok!”

Ki a jó tehát? Az Isten mindent jónak teremtett. „És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.” (1Móz 1,31) A bűneset után azonban az ember a teljes romlottság állapotába került, önmagától képtelen a jóra. Isten kiválasztása az, ami megláttatja az emberrel az Ő jóságát. Ezért mondja több helyen az Ige, hogy „Jó az Úr! Oltalom a nyomorúság idején, gondja van arra, aki hozzá menekül.” (Náh 1,7).

Mivel pedig felismerhettük az Isten jóságát, az bennünket a Római levél bizonyságtétele szerint „megtérésre ösztönöz” (Róm 2,4)! És itt van a titok nyitja. A gazdag ifjú nem ismerte fel, hogy Isten a jó. Mivel embereket tartott jónak, egy szintre helyezte magát Istennel, ily módon pedig kizárta magát a megváltás lehetőségéből. A törvény megtartása alapján akart megigazulni, azt gondolta, üdvössége abban áll, hogy ő jó ember.
Jézus tehát nem azért mondja, hogy senki sem jó az egy Istenen kívül, mert azt akarja, hogy szennyesnek érezd magad! Ellenkezőleg: azt szeretné, hogy ne magadat tisztítsd, ne az érdemeidet mutasd fel! Ő szeretne megtisztítani! Mert a bűn ellenszere nem az erény, hanem a kegyelem.

Ezért mondja Pál apostol: „Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért!” (Ef 2,8-9)
Vállald fel bűneidet bátran Isten előtt akár kicsik, akár nagyok, akár látványosak, akár titkosak! Ne akarj jónak tűnni se magad, se mások, se Isten előtt, hanem öleld magadhoz ezt a csodás isteni szeretetet, és gyönyörködj az Isten jóságában! Mert „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1Jn 1,9) Ha így keresed az Isten akaratát, és alázatos vagy Isteneddel szemben, akkor hiszem, hogy nem magadat akarod majd jónak látni, jobbnak láttatni másoknál, hanem Isten fog téged felemelni. Mert ahol megnövekedett a bűn, ott Ő még bőségesebben árasztotta ki kegyelmét. Jó az Úr! Ámen."

(Az áhítatot írta: Ritter Csanád)