Beküldte Ritter-Mészáros Ida - 2018. máj. 17. 20:35
Férjem a középiskolai éveinek egy részét Pannonhalmán, a bencéseknél végezte. (Ez a történet is megér egy misét, majd később, biztosan hosszabb írás lesz.) Csak jót, szépet hallottam tőle ezekről az évekről, a tanárokról, a mesterekről, a tudás szélesítésének megannyi lehetőségéről.
Beküldte Ritter-Mészáros Ida - 2018. máj. 07. 18:51
További mosolycsalogató érdekességek a mindennapjainkból, közkívánatra (és ezúton is köszönöm a sok érdeklődést, biztatást):
- Johanna, te most ki vagy? - 'Valerina vagyok, látod, hogy tudok táncolni?' - Igen, nagyon ügyes balerina vagy! - 'És most játsszunk Anyukásat!' – Johanna Anya szerepében: ’Én nagyon közbe (=büszke) vagyok Rád, baba!’
Beküldte Ritter-Mészáros Ida - 2018. ápr. 13. 23:01
Névnapom alkalmából Kecskeméten járt Bagdy Emőke ;), így hát meghallgattuk mi is <3. Téma: a kacagás,a nevetés,a humor és 30 féle szinonimája volt.
A nevetés, a humor rendkívüli, gyógyító hatásáról beszélt. Arról például, hogy a nevetés a legjobb immunerősítő, s hogy nagyszerű a testnek, a léleknek, ha addig nevetünk, hogy khm a záróizmaink is ellazulnak vagy/és szúr az oldalunk.
Beküldte Ritter-Mészáros Ida - 2018. ápr. 08. 21:16
Johanna hetek óta imádkozik játékbabákért. Esténként folyamatosan így fohászkodott: „Drága Istenem! Kérek Tőled Arielt, Hamupipőkét és bocsánatot!” (Ügyes kislány, és megtanítottuk neki, hogy először dicsérjük az Urat, hálát adunk, megköszönjük a jót, a rosszat, s majd csak azután kérünk. A sorrenddel még van kis gondja.)
Beküldte Ritter-Mészáros Ida - 2018. már. 25. 17:22
„Egymást szeretni kell, nem megenni, az ételt pedig megenni kell, nem szeretni.” – hangzott újra a jól ismert szülői szózat a fiúknak, mert valami a vacsinál éppen nem annyira volt a foguk alá való. Bólogattak, hogy tudják, értik, rendben. Johanna, mint a Törpök Okoskája, beleegyezően helyeselt, „Igen, igen, mindent meg kell enni, mert sok benne a vitamin.”
Közös játéknál Johanna: - „Csanád, Csanád én leszek a pillangó, te meg az imádkozó sas!”
Beküldte Ritter-Mészáros Ida - 2018. már. 18. 18:00
Fürdés közben nézegette Johanna az ablakban lévő virágokat, és megállapította: „A szép virág szép, és kinyílik, a száraz pedig nem működ.”
A pancsolás után még bohóckodhattak egy kicsit az ifjak: kirakózás, mese, autózás, babázás, ami csak belefért, és közben zenét hallgattak, s Bálint megállapította az egyik ének kapcsán: „hogy azért fals hang az volt benne” , mire Johanna konstatálta: „Igen, igen, nálunk az oviban is volt farsang. Babóca voltam. Jó volt nagyon.”
Beküldte Ritter-Mészáros Ida - 2018. feb. 22. 00:35
Johanna nagy boldogan érkezett haza az óvodából, és sorolta mi mindent szeretne még délután csinálni. Bólogattam, s kiegészítettem: - Igen, játszunk, és persze van dolgunk is: mi, lányok sütünk nagyon fincsi fasírtot. Bablányunk boldogan, széles mosollyal hangosan rávágta: - Igen, sütünk fasírtot, nyami de finom lesz, hurrá! Egy pillanat hatásszünet: De, Anyukám, mi az a fasírt?
Beküldte Ritter-Mészáros Ida - 2018. feb. 13. 22:41
Négy kedves kis szösszenet a hétköznapokból:
- Miről meséljünk ma Johanna? - Tudod, Anyukám arról, amikor ott van a boszorkány, de nem viccüs, mert ő akar lenni a királylány, pedig ő nem aranyos, nagyon gonosz a tükrével. A hercegnő meg a törpék aranyosak, nagyon.