szeretet

Tebenned, magamban bízom? A boldogság választható (?)

Vegyük egy szoknyámat kiindulási alapként! Van, akinek tetszik, van, akinek nem. Van, aki szerint lehetne színesebb, mások szerint jobban nézne ki rövidebben, megint mások szerint az igazi öltözet az a fazon, amit a dédszüleink is hordtak. Ez mind egy-egy vélemény. Drága, áldott életű nagymamám szerint például mindig a gimnáziumi egyenruhámat kellett volna magamra öltenem, ha elegáns helyre mentünk, mert az a legszebb.

Gondolatok a bizonyítványosztás kapcsán

Tanévzáró volt ma a fiainknak. Az első s az utolsó tanév, amikor egy időpontban egy helyre kellett mennünk. Jó volt végignézni a türelmes diákságon, szülőkön, a gyülekezeten. Hallottunk sok elismerő szót, hálát, és okleveleket, díjakat adtak át. Johanna nagyon élvezte a várakozást, hercegnőset játszott, anyukák táskáit vizsgálgatta: a legcsillogósabbak nyertek; feltalálta magát, s amikor a felszólítottak között ismerős nevet hallott felkapta a fejét, és némán tapsolt.

A stressz fogságában - van kiút?

Tényleg csak a „szokásos” generációs különbség a baj? Az a „bezzeg a mi időnkben”? S hogy a „maradiak” és a „modernek” másként gondolkodnak? Ez biztosan örök probléma marad, de azt látom, minden nem bújtatható ennek a palástjába.
Igen sok emberrel találkozom naponta, heti rendszerességgel. Tapasztalatom nem légből kapott: általánosan elmondható, hogy nagyon sokan feszültek, szoronganak, aggodalmaskodnak, és a stressz uralma alatt élik mindennapjaikat. Mindenki rohan, de hova? Tényleg: hova?

Megint mérföldkő

Olyan, mintha tegnap mentem volna el szülési szabadságra, pedig éppen 4 éve immár.

2008 őszére vártuk harmadik gyermekünket, aki sajnálatos módon előbb, június végén, halva született. Kisfiú volt, nagyon picike: kedves arccal, keresztbe tett karokkal. Nem hiszem, hogy szenvedett, elaludhatott. A Sámuel nevet terveztük neki fogantatásától kezdve, ezért azóta is így hívjuk, ha róla beszélünk.

Kék ruhás hölgy

 Ajándékba kaptuk ezt az elegáns kék ruhát. Johanna, amikor meglátta, ahogy egy kislánynak illik, szájához kapott, és azt mondta:
- "Anyukám ez a hercegnős ruha gyönyörű! Ez ’elzás’, ugye?"

Rögtön értettem, hogy a kék színről a Jégvarázs című rajzfilmből azonnal Elzára asszociált. Babalányunk alig pár éves, de nagyon tudatos, jól végiggondolja, megkomponálja, amit tesz: legyen az játék, könyv, ruha vagy hajgumi választása – valami szabályszerűség mindig fellelhető.

Ez az a nap! 2018 - Az út

Tegnap este több mint 10 000 keresztény ember gyűlt össze a Papp László Arénában, hogy közösen áldja, dicsérje az Urat: Csíktól Atlantáig, széles e világból.

A feleségem nem dolgozik - vagy ő az élet sava-borsa?

Megérintett ez a történet. Mielőtt bárki félreértené, le szeretném szögezni, hogy a férjem nagyon megértő, soha semmi ilyet nem tapasztaltam, nálunk mindenki aktívan vállalja a részét, a feladatát a családban, hisz ez nem egyéni, hanem "csapatjáték". Nálunk is adódnak természetesen nehézségek, csak más jellegűek. Azonban azt tapasztalom, hogy  nagyon sok családban okoz problémát az egymás meg nem becsülése, az elvárások, a magától értetődő dolgok, az egyenes kommunikáció hiánya. A történet a következő:

Megbocsátanék, de...- vagy szabad vagy?

Az intelligencia (egyik nagyon fontos) fokmérője a konfliktuskezelésünk mikéntje, a hitünk valódi és teljes tükre pedig a megbocsátásra való hajlandóságunk, készségünk.

Isten csodái, avagy a ménteleki baleset margójára

Ötödik éve lakunk Ménteleken, s kezdhettük meg a testi-lelki építkezést. Nagy munka, kihívás, szolgálat, különösen akkor, amikor 30 éve nem élt helyben lelkipásztor. Egy bátor, áldozatokat vállaló presbitercsapattal és gyülekezeti tagokkal kezdtük el az építkezést lelki, gyülekezeti, s területi értelemben.

A gyülekezet létszáma szépen folyamatosan emelkedik, egy átlagos vasárnapi istentiszteleten 35-50 fő vesz részt, nagyobb ünnepekkor pedig 80-100 testvér van jelen.

Amiben hiszel, olyanná leszel..

"Ha az ember a mindent rosszalló Isten hitében él, megtanulja az ítélkezést.
Ha az ember a minden ellen küzdő Isten hitében él, megtanulja a harcot.
Ha az ember a mindent büntető Isten hitében él, megtanulja a rettegést.
Ha az ember a mindig fejcsóváló Isten hitében él, megtanulja az önsajnálatot.
Ha az ember a mindig hibáztató Isten hitében él, megtanulja a szégyent.

Oldalak

Feliratkozás RSS - szeretet csatornájára