szeretet

A mai adventi elcsendesedésre egy csodálatos igehirdetést ajánlok a Lélek gyümölcséről. Az igehirdető: Cseri Kálmán.

Az igehirdetés az alábbi linken hallgatható meg: https://www.youtube.com/watch?v=-VhdV0Sb6VA

Nagy szeretettel ajánlom mindenkinek, mert megérint, épít, újragondolásra késztet, majd cselekvésre.

Áldás, békesség!

A kép forrása: internet

Adventi elcsendesedésre ma a negyedik gyertya meggyújtását hoztam.

A pandémia miatt nem tudtunk most közösen, a gyülekezetünkben meggyújtani az adventi gyertyákat. A technika segítségével újraterveztünk.

Szokásunkhoz híven a templomi alkalom után az otthonunkban is gyertyát gyújtunk az adventi vasárnapokon. Természetesen nemcsak gyertyát gyújtunk, hanem közösen énekelünk, igét olvasunk, imádkozunk. Nálunk így szokás, és minden évben nagyon várjuk.

Mai adventi elcsendesedésünkben legyen a főszerep az imádságé!

Ha az ima szokásunkká válik, akkor a csoda, a rácsodálkozás életstílusunkká, az áldás hétköznapjaink főszereplőjévé. Áldásban élhetünk.A kiborulás, a bajorientált látás helyett sokkal gyümölcsözőbb a leborulás, az imádság ereje.

Az imában az a jó, hogy az ember kezéből Istenébe kerül minden dilemmánk, örömünk, nehézségünk, s tudhatjuk, Ő a legjobb tanácsos, irányító, gondviselő.

Mai adventi elcsendesedésünkben legyen a főszerep a szereteté.

„Az Újszövetség nyelvén szeretni azt jelenti: azt teszem a másikkal, ami neki jó. Nem mindig az a jó, hogy simogatom. Néha az a jó, hogy keményen megfogom, és visszarántom valami veszedelem elől.” (Cseri Kálmán) 

A mai adventi elcsendesedésünkben legyen a főszerep a türelemé. A türelem témája hatalmas falat. A türelem mint a Lélek egyik gyümölcse.

Ugyanakkor a türelem az, amiért talán életünk végéig mindenkor tudatosan kell dolgoznunk, a gondolatainkat tudatosan kell a jóra, a helyere irányítani, hogy megálljunk egy várakozásban: türelmesek legyünk. A türelem hatalmas falatjából egy szeletet hozok most nektek, egy trörténetet: 

A mai adventi elcsendesedésünkre Isten ígéreteiből hoztam egy szeletet. 

Vizsgáljuk meg szívünket, majd tegyük fel a kérdést: Hisszük valóban, amit hiszünk? Vagy csak egy szép idézet?  Hisszük Isten ránk (is) vonatkozó ígéreteit örömben, bánatban, felhők felett és a "padlón" is? Egyaránt? De úgy tényleg: komolyan.

Hány kiló pesszimizmustól, mennyi aggodalmaskodástól, félelemtől szabadulnál meg, ha Isten Rád vonatkozó ígéreteit nemcsak betű, hanem tartalom szerint is, teljesen hinnéd? Teljesen. Valóságosan.

Adventi elcsendesedésünkben figyeljünk ma arra, hogy mire van ráhatásunk, és mire nincs. Egyáltalán nincs. És mire van? S hogy a kettőt ne keverjük össze!

Tapasztalom, hogy sokszor aggódunk olyan dolgokon, amelyekre egyáltalán nincs ráhatásunk. Ha megtanuljuk megkülönböztetni azt, ami rajtam múlik és azt, ami nem, sok energiánk szabadulhat fel. Talán nem is gondolnánk. Te mennyivel lennél "könnyebb"? Gondolkodjunk ma ezen: előre, felefelé tekintve, reménységgel, imádságos lélekkel! 

Mai adventi elcsendesedésünkben legyen a főszerep az időgazdáslkodásunké, az azon való elcsendesedésé! Hogyan élünk a kapott idővel?

Uram, van időm

Uram, elindultam,
kint mentek az emberek.

Mentek,
Jöttek,
Siettek,
Futottak.
Futottak a kerékpárok,
Futottak a szekerek,
Futottak a teherautók,
Futott az utca,
Futott a város,
Futott minden.

Futottak, hogy időt ne veszítsenek.
Futottak az idő nyomában, hogy utolérjék az időt, hogy időt nyerjenek.

Ahogy az első adventi videóbejelentkezésben/blogbejegyzésemben ígértem, az adventben minden nap egy törénetet, egy kedves személyhez fűződő értékes emléket hozok nektek elcsendesedésre, gondolkodásra, újratervezésre.

Adventi elcsendesedésünkben legyen ma a főszerep az ÉDESEBB szavaké és az igezbeszédé. Mit is jelent mindez?

A legnagyobb akadály két ember között, hogy én értek valamit, s ő is ért valamit. Amíg nem tanulunk meg a másik szemüvegével, az ő kontextusába helyezkedve szemlélődni, addig szűk a perspektíva, sok aggodalom, szorongás, feszültség emészthet. Ha látjuk a fókuszváltás eredményeképpen a másik szemüvegével is az adott dolgot, sokkal szebb reményeink lehetnek, nagyobb eséllyel kerülhetjük el a félreértéseket, a helytelen én-diagnózisokat.