Adventi gondolatok - december 11. - Az élet napos vagy árnyékos? Mitől függ?

Ahogy az első adventi videóbejelentkezésben/blogbejegyzésemben ígértem, az adventben minden nap egy törénetet, egy kedves személyhez fűződő értékes emléket hozok nektek elcsendesedésre, gondolkodásra, újratervezésre.

A mai tanulságos mesét egy igehirdetésben hallottam egy számomra nagyon hiteles, élő hitű lelkipásztortól. Bár személyesen sosem találkoztunk, de Isten útjai csodálatosak, és az online tér segítségével egymásra bukkanhattunk. Sok értéket tanulhattam tőle és férjétől egyaránt. A Püski házaspártól. A tiszta evangélium örömteli üzenete hangzik tőlük szeretettel, irgalmas szívvel, de mindenkor az igazra, az egyetlen helyesre koncentrálva a keskeny ösvényen járva. A tőlük hallott történetek közül most egy szemléletváltó mesét osztok meg veletek.

A mese előtt néhány bevezető gondolatot lejegyzek ráhangolódásul:

Nagy feladat az életben: el kell dönteni, hogy duzzogunk vagy hálás életet élünk. Ugyanazt másként fogjuk látni. Az élet attól még ugyanolyan hosszú lesz, mint ami rendeltetett, de ez lehet körülményeim és nehézségeim ellenére gyönyörű, vagy lehet unalmas, csontokat szárító, szorongó.

Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a kilences felőlem nézve valóban kilences, felőled nézve hatos. Kinek van igaza? Felteszed-e az áldott szemüveged?

„Egy mese szerint az állatok vitafórumot tartottak arról, hogy: van-e Nap az égen? A vitában felszólalt a vakond:
- Életem során sok alagutat építettem, de a Napot én még nem láttam.
Hozzászólt az ökör is:
- Eddigi életem során sok legelőt bejártam, minden füvet ismerek, és sok vásáron is megfordultam, de a Napot én sem láttam!
Nyilatkozott a bagoly is:
- Azért valami ezüst kifli van az égen, néha tányérrá dagad, de a Napot én sem láttam!
Közben vízi postán megérkezett az állatok gyűlésére a tenger mélyén lakó horgászhal levele is:
- Sajnos, személyesen nem lehetek jelen, de szeretném, ha véleményemet ismernétek: A tenger mélyén a sötétben sokat úszkálok, és szinte mindenfajta kis halat ismerek, de eddig semmilyen Napot nem láttam. Én, amikor éhes vagyok, magam szoktam magamnak világítani, és a fényemet csodáló kis halakat már csak be kell kapnom.
„Nincs Nap, nincs Nap, nincs Nap!”- ismételgette diadalmasan a sokszor hallott véleményt a közeli háznál egy kalitkában élő papagáj.
Végül a pacsirta kért szót:
- Persze, hogy nem látod a Napot te vakond, mert mindig a föld alatt élsz, már szinte bele is vakultál. Te sem látod, ökör koma, mert mindig lógatod a fejedet, és lefelé nézve csak a füveket keresgéled. Te sem látod bagoly, mert fordított életet élve csak éjszaka röpködsz, és te horgászhal, a sötétségbe vonulva önmagad fényével vagy eltelve, és azért nem veszed észre a Napot. De amikor én nyári reggelen fölrepülök a légbe, és megfürdök a napsugarakban, élvezem és tapasztalom, hogy milyen valóságos a Nap.
A Nap valóság.” (ismeretlen szerző)

Néha, még egy mese is lehet tükör számunkra, felnőttek számára. Józanító tükör. Szemléletváltó tükör.

Legyen ez a mese lényeglátó tükör számunkra az adventi elcsendesedésünkben.
Ezek voltak mai adventi gondolataim, elcsendesedésre, szemléletváltásra, újratervezésre. Áldás, békesség!

Más adventi tartalmat találhatsz még itt a blogomon és a youtube-csatornámon is: Ritter Ida – Értékmozaik! Látogass el ide is!

Az alábbi szöveg megjelent: Ritter Ida: Nagyobb Ő - Katolikus papból lett református lelkipásztor vallomása * Értékmozaik - Út a boldogélethez, Kecskemét, 2020, c. könyvében. A kötetről bővebben, a könyv elérhető: itt.