Válság 7. - karantén 3. nap: Annak örülünk, ami van, nem azon kesergünk, ami nincs

A válsághelyzet 7. napja, az online-élet, karantén 3. napja. Ma is lapoztunk egyet a naptárban, mert Isten kegyelméből lapozhattunk, néhányaknak ez nem is annyira természetes. Lám, egy ilyen egyszerű dolog sem.

Majd közösen elcsendesedtünk. A 3. zsoltárt olvastuk családilag: " Az ÚRtól jön a szabadítás. Legyen áldásod népeden!"(Zsolt.3,9) Félnyolcra kisült a pogácsa reggelire (gyorsan elfogyott, fotóra nem maradt idő), felnőtteknek online munka, gyerekeknek digitális oktatás, majd váltott rendszerben felügyelet a kicsire. 

És kérem, az élet győz, és győzni fog! Itt a tavasz, nyílnak a virágok. Jártunk a kertben, kaptam csokrot Bablányunk szedte, majd kézműveskedtünk itthoni maradékokból: tavaszi csokrot és tájképet. A napnak még kicsit sincs vége, sül a vacsora, az egyetlen maradék élesztőből kel a pizzatészta, tanulunk, dolgozunk, és szüntelenül hálát adunk, imádkozunk, hálát adunk.

Mindenkor a hála fontos jelenlétében hiszek. Nem láttam még hálás szívű boldogtalan embert. Ezekben a napokban elkezdhetjük számba venni, mi mindenért lehetünk is hálásak! Mert tök jó, hogy teli lehet a spájz liszttel meg fertőtlenítővel, de az egy legfontosabb, az élő Isten ott van-e az otthonunkban?

Lehetőségünk nyílik a saját érdekeinket, magunk mögött hagyva meglátni, mit is jelent, amikor a maga medrében megy a természetesnek gondolt életünk! Van lehetőségünk végiggondolni, egészségügyi dolgozóink fáradhatatlan munkáját, a pedagógusok önzetlen, odaadó szolgálatát, azt, hogy mit is jelent, hogy ők nemcsak vigyáznak gyermekeinkre 8-16.00-ig, hanem komoly ismeretet adnak át. Van lehetőségünk hálát adni a kereskedelmi dolgozókért, a nagyvonalú felajánlásokért. A lista hosszan folytatható...

Van szabadságunk meglátni, mi minden gazdagság van jelen az életünkben: van lábunk, kezünk, látunk, lélegzünk (gép nélkül), van otthonunk, s Isten hív, hogy lássuk meg, van Mindenhatónk, aki minden szálat kézben tart, kéri engedelmességünket!

És persze van az éremnek másik oldala: vannak csekkjeink, sérül a komfortunk, a családi , a céges költségvetés...komoly dolgok ezek, nagyon is, de most más a prioritás. Mindenki fog sérülni, kollektív teherhordozás van.
Hiszem, hogy nem a problémákat kell analizálnunk, hanem a megoldásra figyelnünk.
És ne feledjük hálánkat, megelégedettségünket akkor sem, amikor elvonul a vihar!

Nézhetünk hiányainkra, de abból szeméthalom lesz, ragszkodhatunk kicsinyes látásmódunkhoz azt harsogva, mit veszítettünk el e nehéz helyzetben, azonban nézhetünk kincseinkre, örülhetünk annak, ami van.

Te minek tudtál ma örülni? És miért fogsz hálát adni?