Szülők iskolája

Talán nincs olyan ház, család, ahol ne készítenének adventi koszorút, csodaszépet, színeset, díszeset, köralakút, négyzetest, sorolhatnánk.

Ma tengernyi portéka kapható: a szép, a villogó, a csodaszép és az egészséges, a stb., de sokszor csak vesszük, azt sem tudva mi az, mire jó, esetleg: mit is jelképez, vesszük, mert tetszik, jól mutat. Így lehet ez esetleg az adventi koszorúval is. Miért kör, miért gyertya, s tényleg lila, sárga, kék, akármilyen lehet, vagy van ennek valami plusz jelentéstartalma? S tudjuk, mi az eredete, valójában mi hívta életre, s mit szimbolizál?

Német polgári eredetű a mindenki által jól ismert adventi naptár (Adventskalendar) készítése, amely a karácsonyi ajándékozás szokásához kapcsolódik.

Az adventi naptár kitalálója egy Németországban élő édesanya volt 1900-as években.

Az érzés, amikor az ember fáradtan ér haza, s a középső kamasz nebulója "betegszabadságon" lévén terített asztallal és frissen sütött tejespitével várja a családot, leírhatatlan.

A család egyik megunhatatlan kedvence:
35 dkg liszt
1 csipet só
4 evőkanál cukor
2 tojás
2-3 evőkanálnyi olaj
1 liter tej

Az alapanyagokat gépi turmixszal alaposan (habosra) kikeverjük, kiolajazott (sütőpapír) magasfalú, nagyméretű tepsibe öntjük, s kb.20-30 perc alatt 180-200C-on aranybarnára sütjük. Porcukorral, baracklekvárral tálaljuk. Jó étvágyat!

A karácsonyt megelőző várakozás az advent (’eljövetel’) a keresztény kultúrkörben a karácsony napját (december 25-ét) megelőző negyedik vasárnaptól (görög katolikusoknál hatodik vasárnaptól) karácsonyig számított időszak.

A latin „adventus Domini” kifejezés annyit tesz, hogy ’az Úr eljövetele’.
A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig (január 6-ig) tart. Advent első vasárnapja, egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti. Advent első vasárnapja mindig november 27. és december 3. közé esik, míg a negyedi, az utolsó vasárnap december 18. és 24. közé.

Kisgyerekkorom óta ismerem ezt a verset, s már akkoriban nagyon megérintett. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy óvodás korom óta belém égtek e versnek a sorai, mindig "otthonérzést" váltottak ki belőlem. Aztán hallottam minden évben rádióban, anyák napján, itt-ott.

Az évek múltával azt vágytam, hogy nemes egyszerűségével, de minden sorát átélve, megélve legyen, akinek elmondhassam. A kegyelmes Úr mindig nagyobbat ad, mint amit el merünk gondolni: ma már három csodás ajándéknak dúdolhatom. A gyerekek, mégha megnőnek is, szeretik, ha ilyeneket dúdolunk nekik.

A cserepes virágok közül különösen nagy kedvencem az orchidea, a törperózsa, a színes kála, de folytathatnám a kertbéli muskátlival, vinkával. Felsorolnom is nehéz lenne, hisz mindegyik gyönyörűen pompázik a maga idejében, ha megkapja a szükséges tápanyagot, fényt, szereti a helyét. Mert mindegyiknek más az igénye: az egyik sok fényt igényel, míg a másik kevesebbet, az egyiknek speciális, a másiknak savas, a harmadiknak sima fekete földre van szüksége.

Amit eszünk, azzá leszünk – tartja a mondás. Ugyan ezt a kijelentést elsősorban a külső megjelenésre, a testi egészségre szokás használni, ám ennél sokkal többet jelent, sokkal többet kell, hogy jelentsen.

Tápláljuk a testet egészséges ételekkel, vízzel, hogy hidratálódjék, vitaminokkal, hogy ellenállóbb legyen. Ha elhanyagoljuk, nem figyelünk oda gondosan, tudatosan, mit viszünk be a szervezetünkbe, idő kérdése csupán, mikor jelez a vészvillogó. Öntözzük a virágot, hogy virágozzon. Ha nem locsoljuk, kókadozik, esetleg teljesen kiszárad.

Csanád fiunk óvodás kora óta elköteleződött a tudományok mellett: nincs nap, hogy ne bújna valamilyen lexikont, vagy ne kísérletezne.

Természetesen mindezeknek mi, a család is aktív részesei vagyunk, ha szeretnénk gombáról, sósavról és annak reakcóiról előadást hallani, ha nem. Johanna, a legkisebb mindenre kapható, kiváló alany mindenféle idomításra, tanításra.

Így történt meg az, hogy kicsi lányunk majdnem előbb tudta a katód, anód és a hő fogalmát, mint a saját nevét. Nagyon komoly továbbképzésben részesül, a lista hosszú lenne, ha felsorolnám.

Egész nap az "Érthetetlen kegyelem" című dalt dúdoltam (ld. lenn), énekeltem, nem megy ki a fejemből. A belvárost vettem célba, délutáni forgalom, dugó, duda, s meg kellett állnom egy pillanatra az út szélén, hogy első számú utasomat felvegyem. Az induláskor a mögöttem lévő holt térben nem vettem észre a csodaszép, tiszta, fehér autót, akinek nagyon óvatos, figyelmes sofőrje megállt, így az autónk nem tört össze. Ezúton is köszönöm neki. Egyértelműen az én hibám volt, de Isten megkegyelmezett. És tovább dúdoltam a dalt hálaadással.

A minap, 6-7 év elteltével újra gyöngyöt fűztünk. Talán túlzásnak tűnik, ha azt mondom, felemelő érzés volt, pedig valóban: nosztalgiázni, s újakat készíteni.

Az immár 14 éves Csanád fiammal alkottunk, aki mindig szívesen kézműveskedett kisebb korában is, és Johannával. Édesapa kezét dicséri két babalánc. Na melyik? (Ld. a képen)