Személyes

Szeretném még itt az elején leszögezni: ez a cikk azoknak íratott, akik szeretnék helyesen írni az ünnepeink nevét, az üdvözletet egymásnak, azoknak, akik már megkavarodtak a sokféle  írásmódban, amelyet hirdetőkön, plakátokon, közösségi oldalakon ...stb. láthatunk, de szeretnék tudni, melyik forma a helyes.

Nem, kifejezetten nem úgy élek, hogy a hibát, helyesírási hibát keresem a másik beszédében, írásában, csupán feltűnik, mint egy jó asztalosnak a ferde szög. 

NAGYCSÜTÖRTÖK. Vacsora. Páska. Kovásztalan kenyér. Lábmosás. Szabadulás. Gecsemáné. MEGRENDÜLÉS. 

A korábbi évek gyakorlata szerint nagycsütörtökön páskavacsorát tartunk a gyülekezetben/ a családban - felidézve a korabeli szokásokat. Van erre egy kialakított liturgia (l. lenn csatolva).

 „…ha dögvészt bocsátok népemre, de megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat.” (2Krón.7,13b-14)

A mai bibliai igeszakasz megállított. Annyira aktuálisnak érzem, a kirendelt részből hangosan villogtak, kiszóltak a fent idézett sorok.
Megálltam, elgondolkodtam, kérdések vetődtek fel bennem: mit vizsgáljunk meg magunkban, hogyan értelmezzük mindezt? Az alábbi gondolatok jöttek elém:

Van vírus! Nincs vírus. Van oltás! Nem oltatom be magam! Mert chipet ültettek bele, mert a DNS-ünk, mert… mindenki (IS) ért hozzá.

Beoltatom magam, regisztráltam, bezzeg ő sokkal előbb kapta meg, pedig ő fiatalabb és még egészséges is, bezzeg én…!

Nincs is semmilyen vírus, csak meg akarnak gazdagodni, meg tönkre akarják tenni a gazdaságot! Tavaly is bezárattak mindent, és mégsem haltak meg annyian! (Hallja is szavait, aki ilyet mond???)

Szegény elsősök, meg a szüleik! Az érettségizők, akiknek elvettek egy évét! A vállalkozók, a a a a…

Szeretem az ünnepeket, a szertartásokat, a különlegeset - nagyon. És a szokásos, szürke, monoton hétköznapokat is. De még mennyire! Bizonyos helyzetekben különösen felértékelődik a jelentőségük.

A rohanó, unalmasnak vélt mindennapokban talán bele sem gondolunk: milyen nagy kincs, hogy nap telhet nap után, hogy a „Hogy vagy?” kérdésre csak ennyi hangzik: „Semmi különös.” Te tapasztalod-e már gondolataid árjában, hogy a „nincs semmi különös” valójában mekkora áldás?

 „A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik.” (Préd.7,14)

…, hanem bízzon, s mindenkor az igazságra, az egyetlen Igazra tekintsen!

Jól viseltük a megváltozott életet márciustól, a karantént. Megláttuk, megtapasztaltuk sok ajándékát, tanultunk, még inkább hálásak lettünk. Még inkább. Mindenért.

Adventi elcsendesedésre ma a negyedik gyertya meggyújtását hoztam.

A pandémia miatt nem tudtunk most közösen, a gyülekezetünkben meggyújtani az adventi gyertyákat. A technika segítségével újraterveztünk.

Szokásunkhoz híven a templomi alkalom után az otthonunkban is gyertyát gyújtunk az adventi vasárnapokon. Természetesen nemcsak gyertyát gyújtunk, hanem közösen énekelünk, igét olvasunk, imádkozunk. Nálunk így szokás, és minden évben nagyon várjuk.

Mai adventi elcsendesedésünkben legyen a főszerep az imádságé!

Ha az ima szokásunkká válik, akkor a csoda, a rácsodálkozás életstílusunkká, az áldás hétköznapjaink főszereplőjévé. Áldásban élhetünk.A kiborulás, a bajorientált látás helyett sokkal gyümölcsözőbb a leborulás, az imádság ereje.

Az imában az a jó, hogy az ember kezéből Istenébe kerül minden dilemmánk, örömünk, nehézségünk, s tudhatjuk, Ő a legjobb tanácsos, irányító, gondviselő.

Mai adventi elcsendesedésünkben legyen a főszerep a szereteté.

„Az Újszövetség nyelvén szeretni azt jelenti: azt teszem a másikkal, ami neki jó. Nem mindig az a jó, hogy simogatom. Néha az a jó, hogy keményen megfogom, és visszarántom valami veszedelem elől.” (Cseri Kálmán) 

A mai adventi elcsendesedésünkben legyen a főszerep a türelemé. A türelem témája hatalmas falat. A türelem mint a Lélek egyik gyümölcse.

Ugyanakkor a türelem az, amiért talán életünk végéig mindenkor tudatosan kell dolgoznunk, a gondolatainkat tudatosan kell a jóra, a helyere irányítani, hogy megálljunk egy várakozásban: türelmesek legyünk. A türelem hatalmas falatjából egy szeletet hozok most nektek, egy trörténetet: