Lélekápoló

A tegnapi nap margójára

Tegnap nagyon álmoskásan, fáradtan ébredtem a mindössze 5 óra alvás után, nehezen indult a nap. Baba-mama körre mentünk Johannával, ő szépen eljátszott a babaszobában, mi, anyukák pedig belekezdtünk a szokásos igeolvasásba, s a házassággondozó, családépítő témáinkba. 15 perc elteltével jött az sms Bálint fiamtól, hogy eltűnt a pénztárcája. Szemrebbenés nélkül folytattam az alkalmat, s beleszőttem a mondanivalómba. Elmondtam, hisz épp Jézusról, Isten gondviselésről kezdtem beszélni, hogy ez nem más, mint a sátán ármánykodása.

Nagykorúak lettünk

18 éve házasságban, 21 éve együtt…

Nem szokásos házassági évforduló az idei. Nem természetes, az elmúlt hónapok eseményeinek ismeretében, hogy megélhettük, itt, együtt. Boldog vagyok, hogy örömemben sírok.

Nem nosztalgia, hanem mérhetetlen hála van a szívemben a megtartatásért, a közös pillanatokért.

NINCS SEMMI BAJ!

Volt egyszer valaki, akit úgy hívtak, hogy Bajocska. Ahogyan nőtt, Baj lett belőle, ugyanis, ahol csak lehetett bajba keveredett, vagy ő maga szerezte a bajokat. Konfliktuskeresés, kalandok, kihívások jöttek, nem szerette a határokat, inkább szétrugdosta őket, pedig védték volna. Összetörve, sebzett állapotában talált rá a Jó Pásztor. Mert ő az elveszettet megkeresi, a sebet bekötözi és vállán hordozza Bajocskát és nagy Bajt is, ha megalázkodva megbánják a múltjukat, jelenüket.

Békesség

Sokszor megkaptam már , hogy lehet mindig derűsnek, békésnek lenni!? Tulajdonképpen mintegy vádként, bűnként, mert a világban akkor vagy jó, akkor fontos egy ügy, ha elégsz annak oltárán, de legalábbis aggódsz, idegeskedsz érte.

Jelentem, egyrészt sajnos nem megy mindig, azonban tényleg nagyrészt igen, de annak nem én vagyok a motorja, hanem a legnagyobb erő: az Úr ereje. Másrészt jó érzés aggodalmaskodó óemberrel ilyen dicséretet kapni :) , de a legnagyszerűbb az, hogy Isten kimunkálja azt bennünk, hogy hihessük, ha minden hajszálunkról tud, hogyne lenne velünk a legnagyobb bajunkban is. Midig lesznek problémák, nehézségek, az nem mindegy, hogy megyünk át ezeken: tudjuk, hogy Isten akadályai, amit egy dolog akadályoztatása céljából tett elénk, ami bár látszólag veszteség, de az egész életünket látva (lehet, hogy csak később) nyereség, vagy a sátán cseles bástyái csupán, ami elriasztani akar egy áldástól, de az ÚR erejével le tudjuk győzni! 

Ez évi igém

2016 szilveszterén kaptam ezt az igét, hiszem bátorításul, reménységül. Az Úr gondol ránk, s tudja dilemmáinkat, örömeinket, nehezeinket. Mérföldkő ez az ígéret az életemben. Elhittem, s ráálltam, mert Isten ígéretei igazak.

Az éves igém:

„Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az ÚR dicsősége!” (Ézsaiás 60,1)

Olyan sokszor nem jól, vagy csak későn látjuk a lényeget

Olyan sokszor nem jól, vagy csak későn látjuk a lényeget. Egy szó, egy tekintet mást jelent gyakran, mint amit a feladó valójában üzent vele, mert a saját érzéseinkből, körülményeinkből vizsgáljuk azokat. Annyi a félreértés, annyi a nehézség, annyi a megbocsátatlanság, pedig annyira egyszerű lenne csak szeretni, odafigyelni. Felszisszenhetünk gyorsan: szeretni nem is könnyű! Igen, ebben is van valami. Mert, ha szeretünk, sebezhetővé válunk. De ha perspektívát, szemüveget váltunk, s nem a bennünket ért sérelmekből indulunk ki, hanem az Ég és a Föld Urára nézünk, minden mindjárt egyszerűbb!

Oldalak

Feliratkozás RSS - Lélekápoló csatornájára