Film/zene

„Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra.” (Habakuk 2,1)

Habakuk nevét sokan ismerhetjük a rajzfilmek egyik koronázatlan királyából, Micimackóból, ugyanis Malacka sokat emlegeti ’szent Habakuk’-ot, de hallhatjuk a hétköznapi életben töltelékszóként, amikor rácsodálkozunk valamire. Valószínűleg érdekes hangzása miatt lett ilyen szerepe a nyelvhasználatban.

Pedig valójában egy viszonylag rövid, de nagyon tartalmas, bátorító ószövetségi könyv, szerzője maga a próféta: Habakuk.

Elcsüggedtél? Úgy érzed, hogy céltalanul, „csak úgy” vagy a világban, hogy csak telnek a napok egymás után monoton, hogy semminek semmi értelme, mert úgyis a fekete föld a vég?

Teremt-e a Hatalmas, a Mindenható ok nélkül bármit is? Csak emberi okoskodás, presztízs, a rangsor, a mérlegelés: Istennél a csavar épp olyan fontos, mint az egész szerkezet. Ha a kiscsavar nincs a helyén, nem működik az EGÉSZ, nem működik olajozottan semmi.

Visszatekintés. Hála. Emlékezés.

Egy újabb év, új feladatokkal, új reménységekkel. Ha minden látható ellenére te is hiszed, hogy egy mosoly, egy jó szó, egy dicséret, a figyelmesség örömet adhat, jobbá teheti mások napját, kihozhatja a mélypontból, s ha mindezek összeadódnak, továbbgyűrűznek, mert egy idő után mindenki ezt teszi, akkor nézd meg ezt a filmet!

S ajánlom mindazoknak, akik valami tartalmasat, elgondolkodtatót (is) szeretnének szilveszter estéjén.

Kimondhatatlanul hálás a szívem azért, hogy a mi hatalmas Urunk, Mennyei Atyánk elküldte Fiát értünk, hogy lehetőségünk legyen Őt választani, s Általa megszabadulni az örök halál rabságából. Isten ajándékozó szeretetét éppen ezért nem lehet eléggé autentikusan szavakba önteni, mert ügyetlenek a szavak. Az Ő mérhetetlen szeretetének ünnepe karácsony, annak a SZERETETnek, aki lehajol hozzánk céltévesztett emberekhez, bátorít, biztat, értékesnek tart.

Az alábbi ige-, vers-, dalcsokorral kívánok mindannyiunknak áldott, békés Krisztus születése ünnepet!

Szeretném még itt a rovat indulása elején újra és újra megerősíteni: sokak kérése, kérdése hívta életre. Nem, kifejezetten nem úgy élek, hogy a hibát, helyesírási hibát keresem a másik beszédében, írásában, csupán feltűnik, mint egy jó asztalosnak a ferde szög. Csak írj szabadon, frusztráció nélkül, ahogy eddig! Nem a te hibádat hozom ide a nyelvi kisokosba. Ja, hogy éppen talált? Az azért van, mert sok kisebb pontatlanság helytelenül vésődött be, vagy annyit változott, hogy már nem is tudod, mi a helyes.

Karácsony ünnepéről a lényeget. Érdemes a sorokon elgondolkodni, s amit lehet, ami tőlünk telik, ami rajtunk múlik, megcselekedni. Áldott készületet valamennyiünknek! (Az oldal alján egy szép énekre kattinthatsz!)

Az alábbi szöveg egy válogatás Cseri Kálmán Pasaréten 2005. december 11-én elhangzott, a "Hogyan ünnepeljük karácsonyt?" című prédikációjából.

A karácsonyt megelőző várakozás az advent (’eljövetel’) a keresztény kultúrkörben a karácsony napját (december 25-ét) megelőző negyedik vasárnaptól (görög katolikusoknál hatodik vasárnaptól) karácsonyig számított időszak.

A latin „adventus Domini” kifejezés annyit tesz, hogy ’az Úr eljövetele’.
A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig (január 6-ig) tart. Advent első vasárnapja, egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti. Advent első vasárnapja mindig november 27. és december 3. közé esik, míg a negyedi, az utolsó vasárnap december 18. és 24. közé.

Amikor már nem az ész, az egó, az én ül életünk trónján, hanem az Alkotója. Akkor

A vágyak már halkabbak, a célok, a feladatok egyértelműbbek, a billentyűzet, a (táv)irányító Isten kezében van. Akkor

„Már hallgat a szív.
Fölhangosulnak Isten léptei.” (Zelk Zoltán: Akkor)

Kattints a kisfilmre, megéri!
https://www.youtube.com/watch?v=DjNg3jjFnZA&t=9s

Egy lelkészfeleség, egy blogger, egy tanító és egy gyes mellett folyton munkát kereső nő...közös bennük, hogy boldog, fáradt anyukák.

Talán néhol kicsit erőltetett jelenetek is láthatók a filmben, de alapjában véve egy nagyon üde, jó kikapcsolődási lehetőség. Biztosan valaki olyan írta, aki ismeri az anyaság minden örömét, sok nehézségét, ambivalenciáit: miközben erre vágytál mindig, valami hiányzik. Lehet, hogy csak a bátorítás, az elismerés? Vagy az önbizalmad?

November 17-én van a koraszülöttek világnapja. Mivel semmi emlékem nincs a babakoromról, így nem különösebben tudatosult bennem az a tény, hogy magam is érintett vagyok, de évente egyszer biztosan eszembe jut. 7,5 hónapra születtem, 2,35 kg-mal.

Ma már egyáltalán nem látszik rajtam, hogy milyen picike is voltam, azt is a szüleim, nagyszüleim elmeséléséből tudom csak. Nyitott szemmel járva a nagyvilágban, tudom, mekkora kegyelem, hogy mindenféle károsodás nélkül élhettem túl ezt a korai kíváncsiskodást.