Bátorító

Tegnap este megnéztünk egy filmet, nem nem keresztyén film, de mindenképpen egy kedves vígjáték az ego dominanciájának megtöréséről, a valódi értrék megtalálásáról. Címe. Gyerekjáték. Ha szeretnétek egy kicsit kikapcsolódni, egyszerű, gyermekien naiv, mégis értéket felmutató filmet nézni, kikapcsolódásnak ajánlom. Gyorsan reggel lett.

A lehangoló járványszám mellett örültünk a gyógyultaknak, s annak, hogy talán egyre többen megértik az otthonmaradás lényegét.

Átértékelődnek dolgok, még hálásabbak leszünk. Mindig a megoldásra törekszem reménykedő hozzáállással, ez az új helyzet azonban még nyilvánvalóbbá tesz dolgokat. Olyanok is eszünkbe juthatnak, amik egyébként nem. Hogy egyet említsek: négy kupac mosnivaló láttán hálát adtam, hogy van mosógépünk, és működik is. Ez sem természetes. Neked mi jut eszedbe?

Tegnapi bejegyzésembe azt írtam: "...az emberiségnek térdre kell rogynia, s meg kell tanulnia, nem tudhat s nem irányíthat mindent, meg kell értenünk valamennyiünknek, hogy Isten az Isten..." Isten útai mások, mint az ember gondolatai. Ennyire gyors üzenetre nem is számítottam. 

Ma, amikor felébredtem, ez az őszinte , megrendítő bizonyságtétel fogadott az oldalamon. Nem lehet könnyek nélkül elolvasni. Könnyek, amelyek a szomorúság könnyei, s könnyek, amelyek az öröm könnyei, mert Istenhez megtért egy elveszett.

 Ma családilag a 4. zsoltárt olvastuk. Nem kíván kommentet. Jó volt elcsendesedni, elgondolkodni mellette.Legyen bátorításul mindannyiunknak!

2Hallgass meg, ha hozzád kiáltok, igazságos Istenem! Szorult helyzetemből adj nekem kiutat, könyörülj rajtam, hallgasd meg imámat! 3Ti emberek! Meddig gyalázzátok dicsőségemet? Meddig szeretitek az üres beszédet, meddig törekedtek még hazugságra? 

A válsághelyzet 7. napja, az online-élet, karantén 3. napja. Ma is lapoztunk egyet a naptárban, mert Isten kegyelméből lapozhattunk, néhányaknak ez nem is annyira természetes. Lám, egy ilyen egyszerű dolog sem.

Majd közösen elcsendesedtünk. A 3. zsoltárt olvastuk családilag: " Az ÚRtól jön a szabadítás. Legyen áldásod népeden!"(Zsolt.3,9) Félnyolcra kisült a pogácsa reggelire (gyorsan elfogyott, fotóra nem maradt idő), felnőtteknek online munka, gyerekeknek digitális oktatás, majd váltott rendszerben felügyelet a kicsire. 

Új helyzetbe kerültünk valamennyien a koronavírus okozta válsághelyzet miatt. Miközben szakembereink erejekün felül dolgoznak éjjel és nappal, mindannyian újratervezésre kényszerülünk.

Hiszem, az élet nem az, ami történik, hanem ahogy értelmezzük. Még akkor is, ha most sokkal nehezebb, mert minden területen ki kellett lépnünk a komfortzónánkból, A helyzetet nem lehet elbagatellizálni, nagyon is komolyan kell venni! De, és nagyon fontos ez a de...Mennyi mindent megláthatunk még élesebben az áldott szemüvegünkkel! Nálatok hogy írta át a vírus a mindennapokat?

Újratervezni kényszerültünk valamennyien.

Online-élet, digitális oktatás, momepffice, komfortzóna elhagyása, alkalmazkodás, fegyelem, kézmosás...

Megpróbáljuk a legjobbat kihozni, megpróbálunk jól élni a kapott idővel, felelősségteljesen.

A mai naptól rövid írásokkal helyzetjelentéssel leszek a blogomon, miként éljük meg a kapott napokat, hogyan lehet a legapróbb és a nagyobb dolgokat is lehetőség szerint jól megéllni, megtalálni a megoldást! Ti hogy viselitek a változásokat?

 „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk;” (2Kor.4,8-9)

Hiszem, hogy Isten nagyobb minden bajunknál, hiányunknál, a magányunknál, a szomorúságunknál, a kilátástalanságunknál, mindennél nagyobb.

A házasság Isten ajándéka. A szexualitás is. A házasság kapcsolat, szeretetkapcsolat. Egy kapcsolat arról szól, hogy mindig adni szeretne.
A házasság alapja, hogy nem én akarok boldog lenni, hanem a másikat akarom boldoggá tenni. A szex is erről szól, hogy adni szeretne, a szeretetét szeretné kifejezni a másik felé.

Ma reggelig azt sem tudtam, mi ez a sok popsis, pocit megmutató képek sokasága, de amikor dübörgő léptekkel hazaértem, megvilágosodtam.

Annyiszor hallom manapság: "Nincs időm!" Van, hogy azt tapasztalom, akinek pedig van ideje, azt gondolják, mindig ráér. Pedig valójában csak időt szakít.

Van időnk. Erre is, arra is. A válasz, hogy "Nincs időm!" nem létezik, valójában annyit jelent: a fontossági sorrendben hátrébb van az adott dolog, amire "nincs idő". 

Lényeges lenne a sürgőset a fontostól megkülönböztetni.Hogy mennyi időnk van, csak az Úr tudja. Ha Rá van időnk, akkor mindenre lesz, ami szerinte való.

"Uram, elindultam,
kint mentek az emberek.