Azokról az ocsmány kilókról

A házasság Isten ajándéka. A szexualitás is. A házasság kapcsolat, szeretetkapcsolat. Egy kapcsolat arról szól, hogy mindig adni szeretne.
A házasság alapja, hogy nem én akarok boldog lenni, hanem a másikat akarom boldoggá tenni. A szex is erről szól, hogy adni szeretne, a szeretetét szeretné kifejezni a másik felé.

Ma reggelig azt sem tudtam, mi ez a sok popsis, pocit megmutató képek sokasága, de amikor dübörgő léptekkel hazaértem, megvilágosodtam.

És megörültem, hogy ezentúl ez lesz a trend, és nemcsak a tökéletes beállítású tökéletes képeket teszik ki a posztolók! Harcos nagykövete voltam eddig is, s ezután is az leszek, hogy azt tegyük ki, ami a valóság, álarcok nélkül.

Azt hiszem, eljött az én időm. Sokakat tudok überelni plusz kilós képekkel, nem vagyok rá büszke, de ez van, soha nem jutott eszembe frusztrálódni ettől. Biztosan sokat számít, hogy tudhatom, mind az Alkotóm, mind életem párja elfogad. Elfogad úgy és olyannak, amilyen vagyok, s természetesen azon van, hogy erősségeimből a legjobbat hozzam ki. És ebben egy szelet a testkép is. A Szentlélek templomáért felelősek vagyunk, de…

És azt is értem én, hogy sokaknak szeretne a guru segíteni, meg marketing de …úgy látom, a szénhidráthiány okozott egy kis galibát.

Őszintén (semmi cinizmus) sajnálom, hogy ennyire nem tapasztalhatta még meg a valódi szeretetet, a szerelmet. Miközben nagyon fontosnak tartom, hogyan nézünk ki, aközben ez ennél sokkal összetettebb dolog. Mint ahogyan a testsúlyunk is. Azt csak a magamfajták tudhatják, mennyi elesés, kudarc, próbálkozás van az IR, a pajzsmirigy okozta kilók mögött. S megélni azt a szabadságot, amely egy egészséges kapcsolatban a mienk lehet, őszintén kívánom valamennyiünknek.

Miközben van, akiket tényleg csak a külső érdekel. Akinek csak ez a fontos, az lehet, hogy elhagyja az ocsmány, megereszkedett bőrű, narancsos feleségét, de szerény véleményem szerint, akkor soha nem is őt szerette, nem a másikat szerette volna boldoggá tenni. Ha egy kapcsolat, így a testiség csak az”én”-ről szól és a „magam” élvezetéről, akkor az a kapcsolat nagy bajban van és volt a kezdetekkor is. A pornó, az önkielégítés is csak az ”én”-ről szól, ahogyan a tökéletes testű feleség mint bemutatódarab is.

Én magam nagyon nagy bajban lennék, ha férjem 24 éve az 58 kilós (pont ennyi voltam) majdnem tökéletes alakomat szerette volna meg. Noha a látvány – amiről a guru is beszélt – fontos, de csak egy része a kémia elindulásának. S ha ez tölti be az egész kapcsolatot, akkor az talán csak érdekkapcsolat volt mindig is.

Ma, ha csak az a förtelmes 78 kilóm lenne, semmi bajom nem lenne a plusz kilóimmal. S miközben szeretném leadni a négy várandósságban és az esti közös jóízű családi vacsorák alkalmával felszedett kilókat, sok minden más is közrejátszott ebben. Mindeközben egy harmonikus szabadságban élek. A harmónia meglátszik egy emberen, s nem a kilók teszik. Nagyon nem mindegy, hogy valaki azért „gyúr”, hogy tökéletes, szép és harmonikus legyen, de belül majd beleszakad, szorong, állandó megfeleléskényszerben, testbántalmazós szidalmazásokban él, esetleg a társadalom elvárásainak akar megfelelni, vagy azért harmonikus, mert belülről ezt sugározza. És kérem, ez nem a kilók függvénye. Egyszer máskor majd bővebben.

Nekem legalább 40 kilót kellene fogynom, sok mindent teszek érte, s van, amikor elbukom. És ez már tényleg nagyon sok. Egészségügyi okokból nem ülhetek karba tett kézzel, hanem a magam részét meg kell tennem, azonban ez épp egy olyan dolog, hogy nem ülhetek tétlenül, meg kell tanulnom olvasni, írni, számítógépet használni stb., mert az élet része. Értékemet azonban nem az írásképem, az olvasási készségem, a testképem adja, hanem az, aki megalkotott.

És a szőlő nem savanyú! Szabadságom oka az, hogy tudhatom, Alkotóm szeret, minden porcikámat okkal gondolta el. És nem az határoz meg, hogy a társadalom mit vár el. Abban a nagyon jól összeegyeztethető kettősségben élek, hogy teljes elfogadásban Teremtőm és férjem felől, s ez békességgel tölt el, aközben egy naponkénti munkával, hogy genetikámmal, betegségeimmel, öröklött és kialakult rossz evési szokásaimmal megküzdök. A célt, ez a küzdelmet a kilókkal nem a társadalom elvárása miatt vállalom, hanem azért, hogy Isten ilyen módon is még inkább megnyilvánuljon rajtam, mind szebb lehessen a Szentlélek temploma kívülről is. S tudhatom, ha nem mennek le azok a fránya kilók, akkor továbbra is nagyobb felületen leszek szép.

A jó vacsorákon, a várandósságokon túl van ez a genetika dolog, amit persze sok szorgalommal felül lehet írni. És van, akinek megy, van, akinek nem megy. A férjem 4 zsömlét is meglehet, kiváló genetikával nem hízik, én ha csak ránézek fél kiflire, máris felugrott két kiló.

Valóban, sok a kilóm, a magam részét meg kell tennem. De aki a jó házasság és a vékony alak, valamit a túlsúly és a válás közé egyenlőségjelet tesz, a házasság fogalmát, ami szeretetkapcsolaton alapszik, teljesen átírja, és öncélú kielégüléssé minősíti.
Szóval az elhízás nem oké, változtatni kell. De azzal összemosni, hogy ezért vannak a válások, s hogy a férfi nem mond igazat, ha feleségét 78 kilósan is szereti, egyenesen hazugság. Nem kérkedni szeretnék, amikor azt mondom, hogy ennél több kilóval is rajonghat az egyik a másikért, hanem megerősíteni azokat, akikben tegnap valami eltört.

Szeretnék 78 kiló lenni, de ameddig nem fogyok vissza legalább erre a vágyott 78-ra, addig is (és utána is) élvezem férjem ölelő karjait és azt a szerelmet, amelyet mindenkinek kívánok; azoknak különösen, akik még csak a testet élvezték, a testi-lelki egységet nem, azt a semmihez nem hasonlítható csodát, amelyet az ember megtapasztalhat, ha a másik boldogságára figyel és nem silányítja Isten nagyszerű ajándékát egy csupán vizualitásra épülő önzésre. A tökéletes szerelem nem a tökéletes testen múlik, és még csak nem is korfüggő. (És sajnos van, akinek tényleg nem elfogadó a társa, az egy másik írás témája, itt most máson van a fókusz).

És minden soromat valamiért írtam. Akinek tökéletes az alakja, ne érezze rosszul magát, sőt! De mi, az a kilókkal küzdők sem szeretnénk. Élvezzük az Istenadta boldogéletet valamennyien, töltsük be feladatunkat!

Mi bár nagyon szeretjük ajándékozásnál a csodaszép, arányos, feszes, jó tartású csomagolópapírt, aközben soha nem állunk le a részleteken, hanem a belső tartalomra, a lényegre figyelünk! És vannak ajándékok, amelyek megszólalásig szépek, és vannak ajándékok, amelyeknek ugyan kicsit sérült a csomagolásuk, de belül valami igazi, különleges csodát rejtenek! Az ajándékozó csodáját!