megbocsátás

 1. Tartsuk tiszteletben egymás különbözőségeit, s ne akarjuk a saját képmásunkra formálni a másikat, hisz nem véletlen az a másság! Persze, idő kell az összecsiszolódáshoz, de fontos tudni minden esetben, hogy a különbségekben semmi rendkívüli nincs, hiszen férj is és feleség is más mintát, szokásokat hozott a házasságba. Kifejezetten örülhetünk különbözőségünknek, egyediségünknek!

2. Természetesen szükséges az alkalmazkodás, egymás elfogadása, ebben pedig mindenkor segítő motor: a türelem.

 „A győztesek olyan vesztesek, akik felálltak, és még egyszer megpróbálták.” (Dennis De Young)

Az öröm egy pillanat. A boldogság egy állapot.
A boldogság egy döntés, a keserűség is az. Az öröm ráadás.

 1. Éltető sodrásban
Éltető sodrásban. Ez az idei házasság hete mottója. Mit jelent a sodrás? Az Értelmező szótár szerint’cselekvés, mely által sodor valamit.’ Mindenkit sodor az élet. Ha tudatos döntések, motiváció eredményeképpen cselekszünk a mindennapjainkban, akkor sodor az élet, s a szemünk előtt egy adott cél lebeg. Ha az ember előtt nincs különösebb cél a napi rutinon, munkán kívül, akkor pedig sodródik, egyik napról a másikra él.

Szörnyű ez a tragédia, önmagában borzalmas, s felfoghatatlan, hogy megtörténhet! Igen, egy pillanat. Egy óvatlan pillanat, és mindent átrendez, ami addig fontos volt, elillan, s a valóban lényegesre helyeződik a hangsúly.

Amióta hallottam, hatása alatt vagyok az eseményeknek, mert érző ember vagyok, és édesanya. S van most egy család, ahol összeomlott minden, reményvesztettek a szívek. S van egy másik is, ahol szintén.

A bizonyságtételt nem én írtam, de minden sorával egyetértek, ezt vallom, így gondolom. S bár a döntés bennem már jó pár éve megszületett, de mindig jó továbbadni, újragondolni:

"Megláttam, döntöttem, a küszöböt átléptem.
A kocka elvetve, a lépés meglépve, vallomás
kimondva, ígéret megpecsételve:
Jézus Krisztus követője lettem!
Múltam nem vádol, jelenem biztos,
jövőm reménységtől teljes.

Mindenki szeret kapni, s ez így természetes. És milyen jó adni. S milyen jó adni úgy is, hogy az ember nem vár viszonzást. Egy folyamat ez az ember életében, mire kialakul:

"Nagyobb boldogság adni, mint kapni." (Apcsel.20,35b)

Ahogy szállnak az évek, egyre rövidebb a kívánságlistánk, s azok is inkább élményvágyakat tartalmaznak.

Figyelni, időt szakítani a másikra, szeretni, adni jó! A szerETET, a gyülÖLET! A Füle Lajos vers kapcsán e gondolatok, s ez a rövid tanmese jutott eszembe:

Visszatekintés. Hála. Emlékezés.

Egy újabb év, új feladatokkal, új reménységekkel. Ha minden látható ellenére te is hiszed, hogy egy mosoly, egy jó szó, egy dicséret, a figyelmesség örömet adhat, jobbá teheti mások napját, kihozhatja a mélypontból, s ha mindezek összeadódnak, továbbgyűrűznek, mert egy idő után mindenki ezt teszi, akkor nézd meg ezt a filmet!

S ajánlom mindazoknak, akik valami tartalmasat, elgondolkodtatót (is) szeretnének szilveszter estéjén.

Tegnap egy olyan filmet néztünk, amire kamaszfiaink (mert ugye tudjuk, hogy a kamaszoknak más az ízlésük, mint szüleiknek) is azt mondták: „megérte, nagyon tetszik.” Jó szívvel ajánlom mindenkinek! (A lenti linken meg tudjátok nézni.)

Érettségi után közös albérletbe költöztek, s tanulmányaikat megkezdték az egyetemen. Matt, az idősebbik, tanulmányai mellett munkába állt, határozott értékrend szerint élte életét, konkrét elképzelése volt a jövőről.

Öccse, Jack eleinte szorgalmasan látogatta az előadásokat, azonban sajnos szépen-lassan rossz társaságba keveredett: először csak aprónak tűnő kihágásai voltak, mígnem egy nap egy bűncselekménybe keveredett. Sebesen, sérülten, véres ruhában érkezett haza, s Mattnak csak annyit tudott mondani lihegve, hogy nagy bajban vagyok, mert követ a rendőrség.

Olyan sokszor nem jól, vagy csak későn látjuk a lényeget. Egy szó, egy tekintet mást jelent gyakran, mint amit a feladó valójában üzent vele, mert a saját érzéseinkből, körülményeinkből vizsgáljuk azokat. Annyi a félreértés, annyi a nehézség, annyi a megbocsátatlanság, pedig annyira egyszerű lenne csak szeretni, odafigyelni. Ahogy Isten szeret. Ítéletmentesen, irgalmasan, nem érdemeink szerint, elfedező szeretettel - kegyelemből.