hit

Átértékelődnek dolgok, még hálásabbak leszünk. Mindig a megoldásra törekszem reménykedő hozzáállással, ez az új helyzet azonban még nyilvánvalóbbá tesz dolgokat. Olyanok is eszünkbe juthatnak, amik egyébként nem. Hogy egyet említsek: négy kupac mosnivaló láttán hálát adtam, hogy van mosógépünk, és működik is. Ez sem természetes. Neked mi jut eszedbe?

Tegnapi bejegyzésembe azt írtam: "...az emberiségnek térdre kell rogynia, s meg kell tanulnia, nem tudhat s nem irányíthat mindent, meg kell értenünk valamennyiünknek, hogy Isten az Isten..." Isten útai mások, mint az ember gondolatai. Ennyire gyors üzenetre nem is számítottam. 

Ma, amikor felébredtem, ez az őszinte , megrendítő bizonyságtétel fogadott az oldalamon. Nem lehet könnyek nélkül elolvasni. Könnyek, amelyek a szomorúság könnyei, s könnyek, amelyek az öröm könnyei, mert Istenhez megtért egy elveszett.

 Ma családilag a 4. zsoltárt olvastuk. Nem kíván kommentet. Jó volt elcsendesedni, elgondolkodni mellette.Legyen bátorításul mindannyiunknak!

2Hallgass meg, ha hozzád kiáltok, igazságos Istenem! Szorult helyzetemből adj nekem kiutat, könyörülj rajtam, hallgasd meg imámat! 3Ti emberek! Meddig gyalázzátok dicsőségemet? Meddig szeretitek az üres beszédet, meddig törekedtek még hazugságra? 

A válsághelyzet 7. napja, az online-élet, karantén 3. napja. Ma is lapoztunk egyet a naptárban, mert Isten kegyelméből lapozhattunk, néhányaknak ez nem is annyira természetes. Lám, egy ilyen egyszerű dolog sem.

Majd közösen elcsendesedtünk. A 3. zsoltárt olvastuk családilag: " Az ÚRtól jön a szabadítás. Legyen áldásod népeden!"(Zsolt.3,9) Félnyolcra kisült a pogácsa reggelire (gyorsan elfogyott, fotóra nem maradt idő), felnőtteknek online munka, gyerekeknek digitális oktatás, majd váltott rendszerben felügyelet a kicsire. 

Új helyzetbe kerültünk valamennyien a koronavírus okozta válsághelyzet miatt. Miközben szakembereink erejekün felül dolgoznak éjjel és nappal, mindannyian újratervezésre kényszerülünk.

Hiszem, az élet nem az, ami történik, hanem ahogy értelmezzük. Még akkor is, ha most sokkal nehezebb, mert minden területen ki kellett lépnünk a komfortzónánkból, A helyzetet nem lehet elbagatellizálni, nagyon is komolyan kell venni! De, és nagyon fontos ez a de...Mennyi mindent megláthatunk még élesebben az áldott szemüvegünkkel! Nálatok hogy írta át a vírus a mindennapokat?

Újratervezni kényszerültünk valamennyien.

Online-élet, digitális oktatás, momepffice, komfortzóna elhagyása, alkalmazkodás, fegyelem, kézmosás...

Megpróbáljuk a legjobbat kihozni, megpróbálunk jól élni a kapott idővel, felelősségteljesen.

A mai naptól rövid írásokkal helyzetjelentéssel leszek a blogomon, miként éljük meg a kapott napokat, hogyan lehet a legapróbb és a nagyobb dolgokat is lehetőség szerint jól megéllni, megtalálni a megoldást! Ti hogy viselitek a változásokat?

Vannak helyzetek, amikor nem feltétlen értjük, mi miért történik velünk. Pláne azt nem, hogy miért kell annyi szenvedésen, nehézségen, lelki megrázkódtatáson végig mennünk.

Szóval az úgy történt, hogy középiskolában egy humán osztályba jártam, s tanáraink jól tolerálták továbbtanulási szándékunkat, így megértették, hogy vonzódásunk a kémia, biológia iránt, hogy is mondjam, csekély, így a szükséges tananyagon túl semmi nem ment a fejünkbe. Ehhez képest az egyik gyermekünk szerves szimbiózisban él a laborral, a kémia, a biológia tudományával. Hobbija, az élete meghatározó része. Élvezi. A fogalom összeegyeztethetetlen számomra: a kémiát élvezni! Micsoda paradoxon! Az érdeklődése, elhivatottsága ajándék: felülről való, teljesen bizonyos.

Idén, a magyar kultúra napján (január 22.) egy személyes élményemet szeretném megoszatni édesapám, Mészáros László tollából, amit nekünk, gyermekeinek, unokáinak írt örökségül 2008 őszén. Az írás nem rövid, de megéri elolvasni, hiszem.

Drága Gyermekeim!

„Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett.” (Zsoltárok 32,1)

„Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.” (Galata 3,26)