Értékes nő vagyok!

Olyan, mintha tegnap mentem volna el szülési szabadságra, pedig éppen 4 éve immár.

2008 őszére vártuk harmadik gyermekünket, aki sajnálatos módon előbb, június végén, halva született. Kisfiú volt, nagyon picike: kedves arccal, keresztbe tett karokkal. Nem hiszem, hogy szenvedett, elaludhatott. A Sámuel nevet terveztük neki fogantatásától kezdve, ezért azóta is így hívjuk, ha róla beszélünk.

 Ajándékba kaptuk ezt az elegáns kék ruhát. Johanna, amikor meglátta, ahogy egy kislánynak illik, szájához kapott, és azt mondta:
- "Anyukám ez a hercegnős ruha gyönyörű! Ez ’elzás’, ugye?"

Rögtön értettem, hogy a kék színről a Jégvarázs című rajzfilmből azonnal Elzára asszociált. Babalányunk alig pár éves, de nagyon tudatos, jól végiggondolja, megkomponálja, amit tesz: legyen az játék, könyv, ruha vagy hajgumi választása – valami szabályszerűség mindig fellelhető.

Megérintett ez a történet. Mielőtt bárki félreértené, le szeretném szögezni, hogy a férjem nagyon megértő, soha semmi ilyet nem tapasztaltam, nálunk mindenki aktívan vállalja a részét, a feladatát a családban, hisz ez nem egyéni, hanem "csapatjáték". Nálunk is adódnak természetesen nehézségek, csak más jellegűek. Azonban azt tapasztalom, hogy  nagyon sok családban okoz problémát az egymás meg nem becsülése, az elvárások, a magától értetődő dolgok, az egyenes kommunikáció hiánya. A történet a következő:

Az intelligencia (egyik nagyon fontos) fokmérője a konfliktuskezelésünk mikéntje, a hitünk valódi és teljes tükre pedig a megbocsátásra való hajlandóságunk, készségünk.

"Ha az ember a mindent rosszalló Isten hitében él, megtanulja az ítélkezést.
Ha az ember a minden ellen küzdő Isten hitében él, megtanulja a harcot.
Ha az ember a mindent büntető Isten hitében él, megtanulja a rettegést.
Ha az ember a mindig fejcsóváló Isten hitében él, megtanulja az önsajnálatot.
Ha az ember a mindig hibáztató Isten hitében él, megtanulja a szégyent.

"Ha a gyerekek kritizálva élnek,
Megtanulnak megbélyegezettnek lenni.

Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek,
Megtanulnak veszekedni.

Ha a gyerekek kicsúfolva élnek,
Megtanulnak szégyenlősnek lenni.

Ha a gyerekek megszégyenítve élnek,
Megtanulják bűnösnek érezni magukat.

Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek,
Megtanulnak türelmesnek lenni.

A nap, amikor minden másként alakul…Másként, és mégsem vagy mérges, ideges, feszült, mert már kezded kapizsgálni a lényeget.

Egymás után sorban másodpercnyi különbséggel szólalt meg 3 „ébresztőórám”: a „Jó reggelt, Anyukám, kérek sésen kakaót!” után maximum hangerőn felharsant a telefonomon a ’Nincs szó!’ (Kormorán), ahogy Johanna hívja, és stafétaszerűen a „Boldog házassági évfordulót, Kincsem!” felkiáltás.

Ma csak egyetlen mondat kívánkozott ki belőlem, nem hosszú okfejtések:

A hit szemével látok dolgokat, de nem tudom birtokba venni Isten ígéreteit, mert saját magam vagyok akadálya.

Neked is van még ilyen "hiány"terület az életedben? Neked mi jelenti az akadályt? Miért nem tudja Isten betölteni életed minden területén az Ő ígéreteit? Gondolkodjunk ma ezen!

Az öt szeretetnyelv (Five Love Languages) egy pár- és pszichoterápiai fogalom, amelyet Gary Chapman amerikai író, párkapcsolati szakértő, házassági tanácsadó alkotott meg 1992-ben.

"A gyermek nézte a nagyapját amint levelet ír. Egy adott pillanatban megkérdezte tőle:
- Olyan mesét írsz, ami velünk megtörtént? Vagy talán egy rólam szóló történetet írsz?

Nagyapja, félbe hagyta az írást és mosolyogva ezt mondta unokájának:
- Igaz, rólad írok. Azonban a szavaknál fontosabb a ceruza, amivel írok. Szeretném, ha ilyen lennél te is, amikor megnősz.