Bátorító

Egy fréziacsokor története és a ráadásOK

Egy történet az újratervezésről. A viharok közötti örömről. A mégis-reményről. Az Isteni gondviselés elfogadásáról. A Tőle való időzítésről. Ezek megéléséről napi szinten.

Szeretem a tavaszt. Ahogy éled a természet: minden virágzik, illatozik. Szerettem volna a húsvéti asztalra fréziát. Ám úgy alakult a sok szolgálat, egy hosszabb családi kirándulás miatt, hogy mégsem lett.

Köszönjük a köszöntéseket!

Köszönjük a sok kedves szót, amelyeket kommentben, privátban küldtetek, az örömötöket, hogy velünk örültetek. Tegnapi virágos képeinkből megosztunk néhányat.

Házassági évforduló. 22. Csendes ünnep volt. Így terveztük. Boldogságos, békés, szárnyalós. Az április mindig nagyon virágos, de az idei különösen. A lakásban, a mezőn, az étterem kertjében.

22 év 22 képben - 22. házassági évforduló

22 év 22 képben - 22. házassági évforduló. Mennyi, de mennyi minden történt, és mégis mintha 22 pillanat lett volna.

Öröm és bánat, megannyi ajándék és veszteség, magasság és mélység, édes és keserű - megéltük valamennyit.

Sokat tanultunk egymásról és egymástól. Változtunk: kívül és belül. Sokasodtunk. Nevettünk és sírtunk. Fejlődtünk. Öregedtünk, ráncosodtunk, de nem szeretnénk már zsenge korúak lenni.

Mindez ajándék, minden kegyelem.

"Az ÚRtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben." (Zsolt.118,23)

Bimbóból virággá

"Ha az emberre valaki szeretettel néz, az olyan, mint a napfény, amely az alvó magot kihozza a földből. (...) Télen miért nem virágzik a cseresznyefa? Mert nem látja értelmét a kibontakozásnak, tudja, hogy a fagy elpusztítaná a szirmait, nem bízik a környezetében, érzi, hogy veszélyben van. Az emberi szívben is megbújik egy kis bimbó, de ha nincs, aki kedvesen rámosolyogjon, hozzá szóljon, akkor inkább bezárva marad." (Böjte Csaba)

Csúfból széppé, halandóból halhatatlanná

"Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan."
(Pilinszky: Átváltozás)

A Szívkert gondozója

A nem várt események ellenére (hajnali mentő, izgalom ld.: itt elolvasható) nagyon megható névnapi ünneplésben lehetett részem. Csanád fiam az alábbi verset írta nekem. Nem is igazán találok szavakat.  

Vérvörös Élet
Bősz dobogása
Alkonyi kertem
Rengeti, rázza.
Vészes e kert itt,
Nincs se palánkja,
Nincs se virága,
Nincs se lakása.

Meggyógyítom országukat

 „…ha dögvészt bocsátok népemre, de megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat.” (2Krón.7,13b-14)

A mai bibliai igeszakasz megállított. Annyira aktuálisnak érzem, a kirendelt részből hangosan villogtak, kiszóltak a fent idézett sorok.
Megálltam, elgondolkodtam, kérdések vetődtek fel bennem: mit vizsgáljunk meg magunkban, hogyan értelmezzük mindezt? Az alábbi gondolatok jöttek elém:

Szóljunk ÉDESEBBEN!

Arra hívok mindenkit, hogy szóljunk jót, reménykeltő szavakat, és bátorítsunk másokat! 

Biztos ismertek olyan embereket, akinek minden megoldásra van egy problémájuk, s olyanokat is, akiknek minden problémára van egy megoldásuk.

„Az élet egy áldás, ha így akarjuk látni, s átok, ha nem tudjuk meglátni minden pillanat ajándékát.” (Robert Lawson)

Mi a titok? Hiszem, a megfelelő nézőpont, hogy milyen dal megy a fejünkben, valamint hogy melyik dallamot erősítjük fel.

Szenvedésből méz csordul

Van vírus! Nincs vírus. Van oltás! Nem oltatom be magam! Mert chipet ültettek bele, mert a DNS-ünk, mert… mindenki (IS) ért hozzá.

Beoltatom magam, regisztráltam, bezzeg ő sokkal előbb kapta meg, pedig ő fiatalabb és még egészséges is, bezzeg én…!

Nincs is semmilyen vírus, csak meg akarnak gazdagodni, meg tönkre akarják tenni a gazdaságot! Tavaly is bezárattak mindent, és mégsem haltak meg annyian! (Hallja is szavait, aki ilyet mond???)

Szegény elsősök, meg a szüleik! Az érettségizők, akiknek elvettek egy évét! A vállalkozók, a a a a…

Szeretem a szokásos, szürke, monoton hétköznapokat

Szeretem az ünnepeket, a szertartásokat, a különlegeset - nagyon. És a szokásos, szürke, monoton hétköznapokat is. De még mennyire! Bizonyos helyzetekben különösen felértékelődik a jelentőségük.

A rohanó, unalmasnak vélt mindennapokban talán bele sem gondolunk: milyen nagy kincs, hogy nap telhet nap után, hogy a „Hogy vagy?” kérdésre csak ennyi hangzik: „Semmi különös.” Te tapasztalod-e már gondolataid árjában, hogy a „nincs semmi különös” valójában mekkora áldás?

Oldalak

Feliratkozás RSS - Bátorító csatornájára