Adyra emlékezve - születésnapján

Négy évtizedet élt csupán Ady Endre, mégis óriási  remekművet hagyott maga után verseiben, írásaiban.  Bátor volt, szókimondó, lelkes "forradalmár", a Tűz fáradhatatlan csiholója. Verseit százezrek, milliók ismerik, elismerik, idézik, szeretik, mert olyan igazságokat fogalmazott meg, amelyek örök érvényűek, sorai lelkesítők, bátorítók. 

Én ma az alábbi versével emlékezem:

"Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.

Az első emberi bátorság
Áldassék: a Tűz csiholója,
Aki az ismeretlen lángra
Úgy nézett, mint jogos adóra.

Mint egy Isten, hóban vacogva
Fogadta szent munkája bérét:
Még ma is minden bátor ember
Csörgedezteti az ő vérét.

Ez a világ nem testálódott
Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:
Legkülömb ember, aki bátor
S csak egy külömb van, aki: bátrabb.

S aki mást akar, mint mi most van,
Kényes bőrét gyáván nem óvja:
Mint ős-ősére ütött Isten:
A fölséges Tűz csiholója."

(Ady Endre: A Túz csiholója)

A vers forrása: http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/tuzcsiho.htm