Bátorító

A napokban annyi igét kaptam, sorban egymás után. Nem írok most hozzá kommentárt, semmi gondolatot. Olyan jó, csak csendben ízlelgetni, mindet, betűről betűre. Annyira bátorítók, s mert ez maga az Ígéret, ezért reménnyel teli, megerősítő.
Szóljon tehát emberi gondolatok, szavak helyett az ÉLET, az élet, ami valóság csak úgy natúran, az igazi FORRÁS, ISTEN IGÉJE:

„Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR, mindenütt, amerre csak jársz.” (Józsué1:9)

Az egyik nagyon kedves barátnőmék esküvője évekkel ezelőtt volt. Rendhagyó módon, nem a megszokott időben s elvárt rend szerint képzelték el álomnapjukat, ugyanis más, számukra megahatározó s nagyon fontos dolgok prioritást élveztek. Lévén, hogy valamikor 19-én ismerkedtek meg, ez volt az egyik fő szempont, hogy a nagy esemény, 19-én legyen. Igen ám, de amikorra úgy érezték, itt az ideje, hogy megtörténjék, hogy felkészültek a közös út megkezdésére, az áldásra, kiderült: a napsütéses augusztusra tervezett esküvő péntekre esik.

A héten jelenik meg a 2018. év házasság hetének (2018. február 11-18.) egyik szenzációja a Harmat kiadásában Mark Gungor: Férfiagy, női agy: Isten hozott egy jobb házasságban című könyv.

Isten ígéretei igazak...

BIZALOM

"Mindenen át hogyan segít?
Még nem tudom, hogyan,
csak: hogy ígérete szerint
és csodálatosan.

Elűzi-e az éjszakát,
s hogyan? Csak azt tudom,
hogy egy lépéshez mindig ád
elég fényt az úton.

Szívem, ha Ő kezébe vett,
békében nyugoszik.
Hogyan hordoz, hogyan vezet,
az csak rá tartozik." (Friedrich Traub)

  (Fordította: Túrmezei Erzsébet)

Kívül hideg tél van, belül pedig tavasz, örök tavasz. Az orchideáimat mind 3 éve, a 40. születésnapomra kaptam, mintha a köszöntőim összebeszéltek volna. S azóta folyamatosan virágba borulnak, akár tél van, akár nyár. Nemcsak a nappali, hanem lelkünk virágai is ezek.

"Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!
Mert az az ősz olyan gondatlan rosz gazda;
Amit a kikelet
És a nyár gyüjtöget,
Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli,
A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli.

„Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra.” (Habakuk 2,1)

Habakuk nevét sokan ismerhetjük a rajzfilmek egyik koronázatlan királyából, Micimackóból, ugyanis Malacka sokat emlegeti ’szent Habakuk’-ot, de hallhatjuk a hétköznapi életben töltelékszóként, amikor rácsodálkozunk valamire. Valószínűleg érdekes hangzása miatt lett ilyen szerepe a nyelvhasználatban.

Pedig valójában egy viszonylag rövid, de nagyon tartalmas, bátorító ószövetségi könyv, szerzője maga a próféta: Habakuk.

„Az igazi barátság feltételezi a szeretetet, mely a gyengédséghez vezet el, a bizalmat, mely nem aggodalmaskodik barátunk hűtlenségének lehetőségén, a szabadságot, amely nem fél kimondani a maga véleményét, az egybetartozás érzését, amely nagylelkűen tud adni, és örömmel elfogadni.” (Augustinus)

A bizonyságtételt nem én írtam, de minden sorával egyetértek, ezt vallom, így gondolom. S bár a döntés bennem már jó pár éve megszületett, de mindig jó továbbadni, újragondolni:

"Megláttam, döntöttem, a küszöböt átléptem.
A kocka elvetve, a lépés meglépve, vallomás
kimondva, ígéret megpecsételve:
Jézus Krisztus követője lettem!
Múltam nem vádol, jelenem biztos,
jövőm reménységtől teljes.

Egy nagyon átfogó, mindenre kiterjedő nagyszerű prédikáció írásbeli változatára bukkantam: érthetően, befogadhatóan, ugyanakkor élvezhetően, kellő alapossággal egyértelműen a Biblia tanítását fókuszba helyezve járja körbe a szerző, Lovas András, református lelkipásztor az igaz barátság témáját. Hosszú, de nagyon megéri elolvasni!

Elcsüggedtél? Úgy érzed, hogy céltalanul, „csak úgy” vagy a világban, hogy csak telnek a napok egymás után monoton, hogy semminek semmi értelme, mert úgyis a fekete föld a vég?

Teremt-e a Hatalmas, a Mindenható ok nélkül bármit is? Csak emberi okoskodás, presztízs, a rangsor, a mérlegelés: Istennél a csavar épp olyan fontos, mint az egész szerkezet. Ha a kiscsavar nincs a helyén, nem működik az EGÉSZ, nem működik olajozottan semmi.