imádság

Reformáció 500.

„Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek. Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: »Az igaz ember pedig hitből fog élni.«” (Rm 1,16-17)

2017. október 31-én ünnepeltük a reformáció 500. évfordulóját. Nagy öröm, hála van a szívünkben sok mindenért, mindenért. A lutheri utat megjárva, sok mindent látva, megtapasztalva, különösen. Istené a dicsőség! Egyedül az Övé!

A tegnapi nap margójára

Tegnap nagyon álmoskásan, fáradtan ébredtem a mindössze 5 óra alvás után, nehezen indult a nap. Baba-mama körre mentünk Johannával, ő szépen eljátszott a babaszobában, mi, anyukák pedig belekezdtünk a szokásos igeolvasásba, s a házassággondozó, családépítő témáinkba. 15 perc elteltével jött az sms Bálint fiamtól, hogy eltűnt a pénztárcája. Szemrebbenés nélkül folytattam az alkalmat, s beleszőttem a mondanivalómba. Elmondtam, hisz épp Jézusról, Isten gondviselésről kezdtem beszélni, hogy ez nem más, mint a sátán ármánykodása.

Gondolatok...

Egyszer egy kis csapat elhatározta, hogy esőért imádkozik, de összesen csak ketten vittek esernyőt magukkal másnap.

Neked milyenek az imáid? Felszínesek, mélyek? El mered hinni azt, amiért fohászkodsz vagy te magad sem hiszed, csak szokásból teszed?

A hit pedig a remélt dolgokban való bizodalom. Hiszed-e ezt? Tapasztalod-e?

Oldalak

Feliratkozás RSS - imádság csatornájára