Örvendező vagy panaszkodó vagy?

A hálás ember – örvendező. Nem feltétlen könnyű az élete, de a legjobbat hozza ki belőle.

A nem hálás – panaszkodó. Nem feltétlen nehéz az élete, csak nem látja a fától az erdőt.

Mi a probléma? Nézd meg az adott problémádat, amivel küzdesz, tedd át egy olyan dimenzióba, ahol éppen nagyon komoly, de tényleg nagyon komoly veszteség ér(t), elveszíted a házad vagy közeli szerettedet, hatalmas bírságot vagy végzetesnek tűnő orvosi leletet kapsz, minden összeomlik.

Ha az eredeti probléma, amiért annyira aggódtál, már nem emészt, talán eszedbe sem jut az igazán komoly nehézséged fényében, akkor elengedhető, ha a továbbra is nyomaszt, akkor valóban komoly a gond, amin csak Isten tud segíteni, az Ő tanácsa segít egyedül a megoldáshoz. Ehhez küld segítséget igéjén, történéseken, embereken keresztül. Vedd észre, fogadd el, ne hagyd, hogy a bú legyőzzön!

Van kiút, csak egyedül nem biztos, hogy meglátod, ehhez kaphatsz segítséget, de az is lehet, hogy már az úton vagy, csak nem vetted még fel a jó szemüvegedet. Vedd fel hát az áldott szemüveget, kérj segítséget, s a megosztott öröm dupla öröm lesz, a megosztott bánat pedig fele bánat.

Azért fontos mindez, mert oly sokszor nagynak tűnő, ami abban a pillanatban valóban torokszorító, de valójában jelentéktelen dolgokon idegeskedünk. Ha nem tudjuk megoldani, akkor azért felesleges minden aggodalom, ha pedig meg tudjuk oldani, akkor azért.
A csüggedés, az idegeskedés megöli a pillanatot, ellopja a napodat.

Vidd az Úr elé, imádkozz, beszélgess valakivel, akiben megbízol, kérj segítséget az Égből, s Ő küld neked olyat, amire éppen szükséged van. Nem biztos, hogy megkapod azonnal, de ha állhatatosan kéred, nem maradsz felelet, megoldás nélkül!

Örülj, légy örvendező, hozd ki a legnehezebből is legjobbat! A próbákban növekedünk, azt tapasztalom. Bármilyen paradoxon, életünk völgyeiben vagyunk leginkább készek elhagyni a "test" dolgait, s növekedni a Lélek gyümölcsében. A várakozás, az állhatatosság nehéz az embernek, pedig ha igazán örvendező, boldogéletet szeretnénk, meg kell barátkoznunk velük. Az életünkben mindig várunk valamit, s ha nem alakul ki az állhatatosság bennünk, akkor mindig türelmetlenek leszünk, ha azonban a célunkhoz vezető út szépségét is felfedezzük, akkor a várakozás örömét is megtapasztalhatjuk. Mi lesz az eredmény? Már nem fognak olyan dolgok bosszantani, amelyek korábban. Miért? Mert egyre nagyobb lett bennünk az állhatatosság.

"Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket." (Lk.21,09)

Azt fogjuk cselekedni, amivel tápláljuk az agyunkat. Tegyük fel a jó lemezt, s használjuk a szabad akaratunkat arra, hogy ne azt tegyük, amit érzzünk (türelmetlenség pl.), hanem azt, ami a helyes (állhatatosság pl.)! Ha mindez túl elképzelhetetlennek tűnik, gondoljunk a arra a kelt kalácsra, amelyiknek sürgetik a kelesztését. Milyen lesz? S amelyiknek kivárjuk a kelesztési idejét? Idő, türelem, állhatatosság, s ami rossznak, elérhetetlennek látszik: Isten tervére bízva szép lesz. Bízz Isten időzíésében!

A nyugalmat szeretjük, de ezekben nem fejlődünk, a próbákat kevésbé várjuk, de ezekben a nehéz időkben gyarapodunk azon tulajdonságainkban, jellemvonásunkban igazán, amelyek igazás kedvesek az Úr előtt.

"De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által." (Róm.5,3-5)

Ma is erőrsítsen, bátorítson:  az aranyat a forró tűzben megpróbálják, a szivárványhoz eső kell, a pillangó pedig hernyóból lesz!

 

Látogass el a Ritter Ida - Értékmozaik youtube-csatornámra!

A bejegyzés bizonyos elemei a Nagyobb Ő * Értékmozaik című könyvből valók, amelyről bővebben tájékozódhatsz, illetve elérhető: itt.