biztatás

A hálás ember – örvendező. Nem feltétlen könnyű az élete, de a legjobbat hozza ki belőle.

A nem hálás – panaszkodó. Nem feltétlen nehéz az élete, csak nem látja a fától az erdőt.

Mi a probléma? Nézd meg az adott problémádat, amivel küzdesz, tedd át egy olyan dimenzióba, ahol éppen nagyon komoly, de tényleg nagyon komoly veszteség ér(t), elveszíted a házad vagy közeli szerettedet, hatalmas bírságot vagy végzetesnek tűnő orvosi leletet kapsz, minden összeomlik.

Isten ígéretei igazak. Ha megígérte, ha Ő ígérte meg Neked és nem más, akkor igazak, elkészítettek. Hogy mikor teljesedik be, múlik rajtad is. Akkor következik be, amikor Isten alkalmasnak látja az időt, ez nem kérdés, ez alap. Azonban, hited, gondolkodásmódod vagy éppen hitetlenséged, kicsinyhitűséged késleltetheti a megígért javakat.

Kamaszfiaimtól hallottam ezt a gyönyörű dalt, jó szívvel ajánlom mindenkinek. Gyönyörű dallam mély tartalommal.

https://www.youtube.com/watch?v=bA0cDORQlk8

"Tegyünk le minden ránk nehezedő terhet!" (Zsidók12,1)

Világos, egyenes, őszinte beszédet az érthet csak, akinek helyes az önismerete. Helyes önismeret pedig csak helyes istenismeretből származik (Kálvin). Ha magunkra nézünk, sebeinket, sérüléseinket, a negatív dolgokat látjuk, azt, hogy minden rólunk szól, én vagyok a fókusz: engem bántanak, én így értem, én, én, én.... Az ilyen ember azt várja, sajnálják őt, éltető ereje a sajnálat, mi több a szeretnyelve, a szeretett nyelve. 

Érettségi után közös albérletbe költöztek, s tanulmányaikat megkezdték az egyetemen. Matt, az idősebbik, tanulmányai mellett munkába állt, határozott értékrend szerint élte életét, konkrét elképzelése volt a jövőről.

Öccse, Jack eleinte szorgalmasan látogatta az előadásokat, azonban sajnos szépen-lassan rossz társaságba keveredett: először csak aprónak tűnő kihágásai voltak, mígnem egy nap egy bűncselekménybe keveredett. Sebesen, sérülten, véres ruhában érkezett haza, s Mattnak csak annyit tudott mondani lihegve, hogy nagy bajban vagyok, mert követ a rendőrség.

18 éve házasságban, 21 éve együtt…

Nem szokásos házassági évforduló az idei. Nem természetes, az elmúlt hónapok eseményeinek ismeretében, hogy megélhettük, itt, együtt. Boldog vagyok, hogy örömemben sírok.

Nem nosztalgia, hanem mérhetetlen hála van a szívemben a megtartatásért, a közös pillanatokért.

A gyászoló családokért, szinyeis diákokért, tanárokért imádkozunk e zsoltár szavaival is, mélyen megrendülve.

"Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? 
Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. 
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, 
kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. 
Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: a sötétség nem lenne elég sötét neked...." (139,zsoltár,7-12)

„Istenünk, az Örökkévaló pedig még bőségesebben megáld titeket mindenben. Újra örömét fogja lelni abban, hogy jót tegyen veletek, mint ahogy őseitekkel is örömmel tett jót.” (5Mózes 30:9)

2016 szilveszterén kaptam ezt az igét, hiszem bátorításul, reménységül. Az Úr gondol ránk, s tudja dilemmáinkat, örömeinket, nehezeinket. Mérföldkő ez az ígéret az életemben. Elhittem, s ráálltam, mert Isten ígéretei igazak.

Az éves igém:

„Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az ÚR dicsősége!” (Ézsaiás 60,1)