Vers/könyv

A mai adventi elcsendesedéshez egy verset hoztam:

"Ádvent. Szelídzengésű üzenet.
Eljön! Eljön!
Beteg, a gyógyulásod,
rab, a szabadulásod,
halott, az életed.
Szomorú, most jön az öröm!
Erőtlen, most jön az erő!
Éjbe\’ járó, hajnalra váró,
fölkel a fény neked.
Zendül az ég,
zendül a föld,
Isten izent:
Eljön! Eljön!
Ádvent! Ádvent!

"Ki mondja meg, kik vagyunk? A menő cuccaink? Az autónk? A fényes reklámok? A pénztárcánk? A rangunk? A társadalom? A cimborák? A kritikusaink? Esetleg egy közösségi oldal?

"Reménységgel vagyok, hogy szavaim elérik eredeti céljukat: miként tud Isten minden rosszat is az Őt szeretők, a Benne bízók javára fordítani, valamint hogy kialakítsuk azt a készségünket, amely a probléma helyett a megoldásra fókuszál. Mindannyiunk életében lehet tengernyi nehézség, ám a jó hír, hogy reménykedő hozzáállással, a „fordított”, az áldott szemüveggel másként láthatunk. Az élet ugyanis nem a történések sorából áll, hanem abból, amiként azokat értelmezzük.

A por siet. A kő ráér. (Weöres Sándor)

Józan ész soha sem áldoz fel pillanati vagy igen kis időre terjedő haszonért, habár ma nyulhat is hozzá, jövendő nagyobb `s tartósb hasznot; de inkább az ideigóráiglani rövid nyomást a várható hosszabb kellem miatt békével türi. (Széchenyi István)

Nem elég tudás és gyakorlat:
Türelemmel készül az oldat!  (Johann Wolfgang von Goethe)

Az élet igazi, nagy vállalkozásai legtöbbször nem hőstettek, hanem türelemjátékok. (Márai Sándor)

Ha néha kicsit meginogsz az élet zajában, jusson eszedbe, s erősítesen, hogy:

"Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az ÚR!" (5Mózes8,2)

"Nézz vissza és láss, látó szemmel,
mennyi bajból mentett Istened.
Lásd, munkálkodik életedben,
megsegít, hordoz és felemel.

Kezében van az ember sorsa,
benne rejlik, létbiztonsága.
Tőle függ jövőjének útja,
híveit nem hagyja magára.

„Ida regénye”

 „Tökéletesen igazuk van a filozófusoknak, akik azt mondják, hogy az életet visszafelé kell megérteni. Arról azonban megfeledkeznek, hogy előrefelé kell élni.” (Kierkegaard)

Hit-idő-változás. 

"Ő nagyobb a múltunknál, a fájdalmainknál, a betegségeinknél, a csalódásainknál, a hiányainknál, a függőségünknél. Ő nagyobb a sebeinknél, a megnemértettségünknél, a magányunknál, a kilátástalanságunknál, a szégyenünknél. Ő nagyobb a szorongásainknál, a kétségeinknél, a félelmeinknél, az önsajnálatunknál. Ő nagyobb a világnál, Ő nagyobb a halálnál, mert legyőzte azt. NAGYOBB Ő mindennél!"

Hála van a szívemben. Hála, hála és hála… Elkészült.

Azoknak, akik hosszú évek óta kérték, írjam meg, azoknak, akik várták, azoknak, akik megérezték, hogy valami készül s mindazoknak, akiket érdekel életutunkon keresztül megírt bizonyságom.
Szeretettel hívjuk az érdeklődőket a könyvbemutatóra. A könyv bemutatója a tartalmával összhangban újratervezést igényelt, hiszen április végére terveztük az alkalmat, de a járványügyi helyzet nem tette ezt lehetővé. Mostanra azonban engedélyt kaptunk.
S hogy miről szól a kötet? Két nagy önálló részből áll:

Annyiszor hallom manapság: "Nincs időm!" Van, hogy azt tapasztalom, akinek pedig van ideje, azt gondolják, mindig ráér. Pedig valójában csak időt szakít.

Van időnk. Erre is, arra is. A válasz, hogy "Nincs időm!" nem létezik, valójában annyit jelent: a fontossági sorrendben hátrébb van az adott dolog, amire "nincs idő". 

Lényeges lenne a sürgőset a fontostól megkülönböztetni.Hogy mennyi időnk van, csak az Úr tudja. Ha Rá van időnk, akkor mindenre lesz, ami szerinte való.

"Uram, elindultam,
kint mentek az emberek.

Vannak helyzetek, amikor nem feltétlen értjük, mi miért történik velünk. Pláne azt nem, hogy miért kell annyi szenvedésen, nehézségen, lelki megrázkódtatáson végig mennünk.