Vers/könyv

A nem várt események ellenére (hajnali mentő, izgalom ld.: itt elolvasható) nagyon megható névnapi ünneplésben lehetett részem. Csanád fiam az alábbi verset írta nekem. Nem is igazán találok szavakat.  

Vérvörös Élet
Bősz dobogása
Alkonyi kertem
Rengeti, rázza.
Vészes e kert itt,
Nincs se palánkja,
Nincs se virága,
Nincs se lakása.

 "Ember vigyázz, figyeld meg jól világod:
ez volt a múlt, emez a vad jelen, -
hordozd szivedben. Éld e rossz világot
és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,
hogy más legyen."
(Radnóti Miklós)

A mi családunkban a nő az nő, a férfi az férfi.
A család az család, amely édesapából, édesanyából és gyermekekből áll.
Értékrendünk alapja: a Biblia.
Szeretjük a hazánkat.
Fontosnak tartjuk a családi, az egyházi és a nemzeti ünnepeinket.

A mai adventi elcsendesedéshez egy verset hoztam. A kegyelemről.

"Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.

Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

Mai adventi elcsendesedésünkre két verset hoztam. A megtérésről. Az apai útmutatás érett gyümölcséről. Mind a két vers szép bizonyság. Nem kívánnak különösebb magyarázatot.

A Lélek munkája mind a két vers, hiszen - bár két különböző korból valók - egy az érzelem, egy a bizonyság, egy az út, az EGYETLEN.

Líra két külön korszakból, de a lélek dallama, fájdalma, bűnbánata, majd megtérése ugyanaz. Elkészíttetett: Elvégeztett.

A mai adventi elcsendesedésünkben legyen a főszerep a türelemé. A türelem témája hatalmas falat. A türelem mint a Lélek egyik gyümölcse.

Ugyanakkor a türelem az, amiért talán életünk végéig mindenkor tudatosan kell dolgoznunk, a gondolatainkat tudatosan kell a jóra, a helyere irányítani, hogy megálljunk egy várakozásban: türelmesek legyünk. A türelem hatalmas falatjából egy szeletet hozok most nektek, egy trörténetet: 

Adventi elcsendesedésünkben figyeljünk ma arra, hogy mire van ráhatásunk, és mire nincs. Egyáltalán nincs. És mire van? S hogy a kettőt ne keverjük össze!

Tapasztalom, hogy sokszor aggódunk olyan dolgokon, amelyekre egyáltalán nincs ráhatásunk. Ha megtanuljuk megkülönböztetni azt, ami rajtam múlik és azt, ami nem, sok energiánk szabadulhat fel. Talán nem is gondolnánk. Te mennyivel lennél "könnyebb"? Gondolkodjunk ma ezen: előre, felefelé tekintve, reménységgel, imádságos lélekkel! 

Ahogy az első adventi videóbejelentkezésben/blogbejegyzésemben ígértem, az adventben minden nap egy törénetet, egy kedves személyhez fűződő értékes emléket hozok nektek elcsendesedésre, gondolkodásra, újratervezésre.

Az adventi elcsendesdésben (is) jó egy kicsit lelassítani, átgondolni életünk történéseit. Ha megtaláljuk a jó fókuszt, az ISTENközpontút, a felfelé irányút, akkor a legnehezebb dolgok is egészen másként látszanak. Törekedjünk az idei adventben (is), hogy a lehúzó gondolatokat cseréljük bátorító, éltető, reménnyel teli gondolatokra! Mi segíthet ebben? A kérdés jobb úgy: KI segíthet ebben? "Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van." (Zsolt.16,8)

Adventi utazásunkban ma gondolkodjuk el azon, min szoktunk gondolkodni. Problémát vagy megoldást látunk? Elégedetlenek vagyunk vagy hálásak? Örömteli vagy bánatos a szívünk?

Hiszem, a hozzáállásunk nagy részben eldönti, milyen lesz az adott napunk. A hetünk. Az életünk. A hozzáállásunkat mi határozza meg? A szemléletmódunk.. A szemléletmódunkat, a látásunkat? A gondolkodásmódunk. És a gondolatainkat? A szívünk. A szívünk állapotát mi határozza meg? Az, hogy mi, illetve KI van benne. 

Adventi elcsendesedésünkben legyen ma a főszerep az elfedező szereteté!

Egyik nagyon kedves versemet hozom nektek: minden sorát érdemes megízlelni, elgondolkodni: vajon mit tenne Jézus abban a helyzetben, amiben vagyunk?