Biztató

„A kézrátételt ne siesd el senkinél!” (1Timóteus 5:22)

Mielőtt Dávid Izrael királya lett, évekig egy juhnyáj pásztora volt a pusztában. Ez nem éppen lenyűgöző kezdet. Azonban ott alakult ki az Istennel való kapcsolata, és ott csiszolódtak képességei, melyeket később stratégaként és harcosként alkalmazott.
Ha sikert akarsz elérni, van egy változtathatatlan elv, amit meg kell értened: Isten engedi, hogy olyan helyzetben gyakorolj, ahol a gyengeségeiden lehet javítani, az ajándékaid fejlődnek, és ahol a hibáid nem lesznek túl sok emberre hatással.

"Adj békét a mi időnkben Úristen kérünk
Hisz rajtad kívül más nincsen
Ki síkra szállna értünk
Egyedül Te örök Isten

Adj békét a mi időnkben
Úristen Téged várunk
Te segíts dolgos békében
Hűségesen szolgálnunk

Áldd meg Hazánk,
Áldd meg Népünk.
Adj békét a mi időnkben
Add békességet nékünk

Mindenütt, házban, szívben!
Jézus nevében kérünk
Így hallgass meg minket!
Amen."
(Túrmezei Erzsébet: Adj békét a mi időnkben!)

 Egyszer megszületünk. “Útra kelünk.” Rügyet bontunk, élünk, haladunk - hazafelé. “Megyünk az Õszbe,”
“S lehullunk az őszi avaron.”

Ady után szabadon - az alábbi sorok jutottak ma eszembe a megrendítően szép őszi reggelen a Balatonnál sétálva.

Van ma is lehetőségünk elgondolkodni az élet valódi értelmén. Annyi sok szépet rejt, tartogat, ha észre akarjuk venni. 
És van ma is lehetôségünk emlékezni meghalt szeretteinkre, azokra, akik már hazaértek.

 A boldogság egy állapot. Az, hogy van Valaki, aki úgy szeretett engem, hogy életét adta, és gyermekévé fogadott, halálának váltsága árán az Övé lehetek, örökké – ennél nagyobb boldogság nem létezik – már itt e földön lenn. És ha Ő szeret, akkor mindig szeret. Ő és az Ő szeretete nem változik. Ha hozzá tértünk, akkor mennyei lakosokká is lettünk egyben, ami elvehetetlen, ennélfogva a boldogélet stabil, konstans, állandó; boldog a megtért ember mindig – körülményei ellenére. Állapota a boldogság. Állapothatározó.

"A mosoly egy görbe vonal, amely egyenesbe hozhat mindent."
(Phhyllis Diller)

Ma van a mosoly világnapja. Tegyük hétköznapi szokássá! Tegyünk érte!
Derűs napot mindenkinek!

 Abban a korban, élethelyzetben jogosan érez így a költő. A líra sajátja, hogy a pillanatnyi (akár hosszabb is lehet) életérzést fogalmazza meg.

“Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.”(Petőfi S.)

"A jó házasság szüntelen kompromisszumok, kölcsönös engedmények sorozata." (Gyökössy Endre)

"A hosszú távú kapcsolat nem az elviselés és a hosszas tűrés képessége, hanem a szeretetteljes elfogadásé." (Marie Clarence)

 Aki az élő Istennel él, jár, Rá építi az életét, annak sok minden megváltozik az életében. A szótára is:

• nem szerencsés vagyok, hanem áldott;
• nem a sors mutat utat, hanem Isten;
• nem megírta a "sors", hanem meg van írva, és vezetett életem van;
• nincs véletlen, hanem gondviselés van;
• nem probléma van, hanem lehetőség.
  (Értékmozaik, 498.o.)

Hasonló tartalmat olvashat sz a NAgyobb Ő - Értékmozaik című kötetben. A teljes kötet elérhető: itt.

Négy évtizedet élt csupán Ady Endre, mégis óriási  remekművet hagyott maga után verseiben, írásaiban.  Bátor volt, szókimondó, lelkes "forradalmár", a Tűz fáradhatatlan csiholója. Verseit százezrek, milliók ismerik, elismerik, idézik, szeretik, mert olyan igazságokat fogalmazott meg, amelyek örök érvényűek, sorai lelkesítők, bátorítók. 

Én ma az alábbi versével emlékezem:

"Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.

Van, aki azt mondja: „Hiszem, ha látom.” Én úgy szeretem gondolni és mondani: „Hiszem, és majd meglátom.”

Hogy mi a különbség a két mondat között? Ég és föld. A gondolkodás, az alap, a szemléletmód, a hozzáállás, ennélfogva az életút, a mindennapok hangulata, pillanatai, történései.

A „Hiszem, ha látom.” gondolkodás alapja a kételkedés, amelynek eredménye a folyamatos aggodalom, feszültség, szorongás, bizonytalanság, csüggedés, reménytelenség.