alázat

Tebenned, magamban bízom? A boldogság választható (?)

Vegyük egy szoknyámat kiindulási alapként! Van, akinek tetszik, van, akinek nem. Van, aki szerint lehetne színesebb, mások szerint jobban nézne ki rövidebben, megint mások szerint az igazi öltözet az a fazon, amit a dédszüleink is hordtak. Ez mind egy-egy vélemény. Drága, áldott életű nagymamám szerint például mindig a gimnáziumi egyenruhámat kellett volna magamra öltenem, ha elegáns helyre mentünk, mert az a legszebb.

A költészet napja délelőttjén

Három vers zakatol bennem, ezeket szeretném ma megosztani veletek. Ez a három vers bármelyikünk életének "modellje" lehetne: a lázadás, a megértés, a bűnvallás, a megtérés, a rácsodálkozás, a szabadság, a hála, a dicséret, a köszönöm íve.

Babits verse legyen az első. 18 éves koromban olvastam először, a szívemig ért, és jelentős szerepe volt életemben, átformálódásom expozíciójának része. Délután, este még jelentkezem a másik két ígért verssel!

Gondolatok a szavazás után

Kedves Barátaim, Ismerőseim! 

Szemlélődöm, tűnődöm, s gondolataim kavarognak: látjuk-e a lényeget? Beállunk-e az őrhelyünkre, s tesszük-e a ránk bízott dolgokat? Szóval a lényeget…

Az ország egy kisebbik része most szomorú, mert mást remélt, a másik, nagyobbik része pedig örül, mert reménysége valóra vált. Úgy tapasztalom, hogy a csalódottak is legalább kétféleképpen reagálnak:

Oldalak

Feliratkozás RSS - alázat csatornájára