Nyári nosztalgia – reformációs gyerekszáj

A nyári szünet élményeit ugyan elkezdtem lejegyezni a blogomba, de korántsem jutottam a végére, valahol Hévíznél elakadtam. A sümegi vár után újabb erődítményeket „vettünk be”. Szlovénia főleg magyarlakta részén kirándultunk, az első állomás a lendvai vár volt, ahol egy nagyon csodálatos lepkegyűjteményt nézhettünk meg, majd pedig egy magával ragadó Chagall kiállítást. Johanna néha elfáradt, s olykor lepihent, egy igazi Chagall-angyalt hűen ábrázolva, a kispuffokra.

Témakör: 

Az öröm pedig nem jutalom

Az öröm kevesek kiváltsága, pedig mindenki lehetősége. Az öröm pedig nem jutalom, hanem hozzáállás, választás kérdése.

Lehetősége valamennyiünknek észrevenni a napfelkeltét, a nyíló virágot, a sárguló falevelek zizegését, házastársunk új frizuráját, hálásnak lenni az élet legapróbb pillanataiért, amelyek valójában a legnagyobbak.

Családfakutatás

És akkor a bátaszéki kirándulásunk úgy folytatódott, hogy az istentisztelet után meglátogattuk a Ritter-ág még a kisvárosban élő leszármazottait. Henit, akinek Nándi 2. ágon unokatestvére részletesen kikérdeztem a nagycsaládról, a családfáról, s egy képet adott elénk: íme, tőlük indul minden! 

Témakör: 

Nagycsaládi találkozások - Pomázon s nálunk

Na az úgy történt, hogy évek óta nem találkoztunk, de a facebook-on hamar egymásra talál régi és új ismerős, rokon egyaránt.
Megosztunk képeket, eseményeket, lájkolgatjuk, s olykor irogatunk egymásnak privátban. Így beszélgetünk egymással, s beszélünk meg találkozót az „aktív”, a mindennapos kapcsolatainkban, s azokkal, akikkel már rég nem találkoztunk.

Bátaszéken jártunk

Öt éve is van már annak, hogy a bátaszéki református lelkipásztor egy telefonbeszélgetés alkalmával megkérdezte, tudjuk-e hol vana Ritter-ház Bátaszéken, mert ha mi nem is tudnánk, ő megmutatja. Megbeszéltük, hogy elmegyünk, és saját szemünkkel nézzük meg. Aztán eltelt pár hónap.

Idő közben itthon, Ménteleken egy vasárnapi istentisztelet után csak úfgy spontán kiderült, hogy van egy másik család is, akiknek bátaszéki gyökerei vannak. Egyre izgalmasabb. S megbeszéltük, hogy egy alkalommal ellátogatunk együtt.

Halva született . Hogy van tovább?

„Édesanya, de durva, és milyen érdekes lenne, ha Sámuel élne, akkor mind a négyen más fokú intézménybe járnánk: óvodába, áltsuliba, gimibe és egyetemre - állapította meg egyik gyermekünk egy szeptember eleji reggelen, amikor is a nagy nyári szabadság után ráeszméltek, hogy most valami régi új következik.

A kis csavar története

Kedves nekem  a kis csavar sztorija. Egy történet arról, hogy van, aki alulértékeli magát, van, aki mindig többnek akar látszani, de csak és kizárólag ott lehetsz a helyeden, abban teljesedhetsz ki 100%-an, ahova Isten téged elgondolt, ahova tervezett. Ha kiscsavarnak, akkor ne rekedj meg a gombostű szintjén, ugyanakkor ne akarj acélhuzal lenni, ha nagy 100-as szögnek teremttettél, akkor viszont ne hidd el, hogy gombostű vagy. S tudd azt, hogy gombostűk nélkül nem működik jól a világ. Hogy varrnának a szabók?

Megígért gyerekszáj

Noha nem vagyunk híján gyerekszáj poénoknak, mostanában kevesebbszer jegyeztem le, szóvá is tettétek néhányan, úgyhogy összeszedtem egy csokorra valót:

Nálunk napi rutin, magától értetődő, hogy valaki mindig dúdol, énekel valamit, és bekapcsolódunk egymás énekébe, spontán kamarakórust alakítunk.

Johanna itt is tud az ő világából, képeiből sajátságosan érteni dolgokat, s valami döbbenetes, ahogy asszociálni tud egy szóról, történetről az ő fejében lévő dolgokra, az ő szívét, lelkét foglalkoztató élményekre.

Így szól Isten

Ki tudod mondani? Ki vagy te? Kié vagy? Hogy engedelmes, fegyelmezett leszel, aki nem az érzéseire hallgat, hanem a tényekre?

Így szól Isten

"Annyiszor akartam már beszélni veled, de nem hagytál időt nekem.
Annyiszor akartam már mondani neked, "Itt vagyok számodra!"
De te féltél.
Annyiszor akartam már mondani neked, "Ne félj, mert én veled vagyok!"

Bűntudat, érzékenykedés kontra bűnbánat, érzékenység

Nagy igazság, hogy az igazi istentisztelet a templomkaput elhagyva kezdődik, s ne legyen kétségünk, hogy a gonosz mindent megtesz, hogy értéktelennek érezzük magunkat, bűntudatba sodorjon, s elérzékenykedjük a történéseket, vagy még rosszabb, a feltételezéseket.

Mert a bűntudat, az értéktelenség érzése, az érzékenykedés fókuszában a jó palástjába burkolt önérzetesség, egó áll, aki dominál.

Helyette sokkal inkább a helyes bűnbánattal, az értékes vagyok érzéssel és az érzékenységgel van dolgunk.

Oldalak

Feliratkozás blogGOD - Ritter Ideák RSS csatornájára