szomorúság

Ha a probléma és nem az ígéret nagyságára nézünk, akkor gyorsan kudarcot vallunk.

Amíg Péter Jézusra nézett, hitt Benne, bízott Benne, s nem a tengerrel foglalkozott, addig nem süllyedt el.

Ha Isten szól, megígéri, akkor ne a problémákra nézz, ne a negatív gondolatok jussanak először eszedbe, ne korlátozd Isten nagyságát kicsinyhitűségeddel! Ő kíváncsi a hűségünkre. Amikor azt mondja, lépj ki a csónakból, akkor lépj ki!

Örömöd van? Bánatod? Erről is, arról is tud az Úr. Te tudsz-e Róla? Hiszed-e, hogy nem a vak végzet irányítja sorsodat, hanem az Ég és Föld Ura? 

Minden az Ő tudtával történik, s bár lehet, hogy most erőtlen, szomorú, elkeseredett vagy, de ne hagyd, hogy a hazugság atyja elhitesse veled alkalmatlanságodat, elvegye önbizalmad! Lehet, hogy most csak a hullámokat látod, de felfelé nézz, jó gondolatokkal töltsd meg agyad, s hidd: ki fog tavaszodni!

Életem egyik legnehezebb, ha nem az eddigi legnehezebb időszakában kaptam ezt az igét, akkor, amikor emberileg még a holnap is lehetetlennek látszik.

Megterhelten, szomorúan, könnyek között, mégis reménykedve, bízva, hisz Isten azt mondta: Veled leszek, nem hagylak el, sőt, valami újat készítek, és reményteljes jövőt adok.

"Tegyünk le minden ránk nehezedő terhet!" (Zsidók12,1)

Világos, egyenes, őszinte beszédet az érthet csak, akinek helyes az önismerete. Helyes önismeret pedig csak helyes istenismeretből származik (Kálvin). Ha magunkra nézünk, sebeinket, sérüléseinket, a negatív dolgokat látjuk, azt, hogy minden rólunk szól, én vagyok a fókusz: engem bántanak, én így értem, én, én, én.... Az ilyen ember azt várja, sajnálják őt, éltető ereje a sajnálat, mi több a szeretnyelve, a szeretett nyelve. 

A gyászoló családokért, szinyeis diákokért, tanárokért imádkozunk e zsoltár szavaival is, mélyen megrendülve.

"Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? 
Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. 
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, 
kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. 
Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: a sötétség nem lenne elég sötét neked...." (139,zsoltár,7-12)