A BOLDOGSÁG ÁLLAPOT, de rendben van olykor nem rendben érezned magad

 A boldogság egy állapot. Az, hogy van Valaki, aki úgy szeretett engem, hogy életét adta, és gyermekévé fogadott, halálának váltsága árán az Övé lehetek, örökké – ennél nagyobb boldogság nem létezik – már itt e földön lenn. És ha Ő szeret, akkor mindig szeret. Ő és az Ő szeretete nem változik. Ha hozzá tértünk, akkor mennyei lakosokká is lettünk egyben, ami elvehetetlen, ennélfogva a boldogélet stabil, konstans, állandó; boldog a megtért ember mindig – körülményei ellenére. Állapota a boldogság. Állapothatározó.

A gond akkor kezdődik, ha – e földi - boldogságunkat a pillanatnyi érzésekből definiáljuk. Pedig ez csak mód. A módok pedig jönnek, mennek. Hol örülünk, hol pedig szomorúság ér. Módhatározó.

Hiszem, hogy Isten örömteli életre hívott el. Ahogyan azt is hiszem, hogy az öröm erő. Mert ha örülünk, akkor nincs fogása az ellenségnek rajtunk. A keserűség idején annál inkább.

A világ zajától, a környezetünk, a szeretteink reakciójától, viselkedésétől nem vagyunk mentesek. És ezek hol örömteli, hol fájdalmas érzéseket jelentenek. Természetes. Rendben van örülni és felhőtlenül kicsattanni az örömtől, és rendben van szomorúnak lenni, olykor elkeseredni. De tudd: ezek csak módok, és nem az állapotod, amennyiben mennyei összefüggésben gondolkodsz. Miért teheted? Megváltásod okán.

Amikor túlcsordulsz az örömtől, vagy elviselhetetlen a kín, tudd a mindenkori igazat, hogy a te boldogságod, tartós boldog állapotod egyetlen forrása az élő Isten és az Ő igéje. Az igazság, amelyet Tőle és szavából megtudhatsz pedig örök és állandó:

- Örök szeretettel szeretlek, drágának és becsesnek tartalak, éh hordozlak, én viszlek, én tartalak meg, könnyeidet letörlöm, ne félj, veled vagyok, győzelmes jobbommal támogatlak, a rögös utat elegyengetem, bölccsé teszlek és megtanítom, melyik úton járj!

Ha tehát úgy érzed, hogy minden reményvesztett, minden kilátástalan, érezheted „módként”, és valld is meg, mert valami épp fáj a lelkednek, de gondold az igazat, az állapotot, és cselekedj, gondolkodj, élj aszerint. Akkor is, ha nehéz. Hogy miért? Mert így is úgy is fáj, de az igazság szerinti fájdalom jó irányba, felefelé tart életed útján, míg a keserű lehúz és a hamisságok okán a mélybe süllyeszt.

Érezheted mint a költő, hogy:
„Nem emel föl már senki sem,
belenehezültem a sárba.
Fogadj fiadnak, Istenem,
hogy ne legyek kegyetlen árva.” (József Attila)

Ez a mód; az igazság pedig, amelyhez az érzéseidet visszavezetheted, van erre szabadságod, döntési lehetőséged:
„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil.4,13)
„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” (Ézs.41,10)
„Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.” (Jer.31,3)
„Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem.” (Zsolt.18,19)

Érezheted azt is, s ha kell mondd is el nekik, akik fájdalmat okoztak, és/vagy kérd imában:
„Intsd meg mind, kiket szeretek,
hogy legyenek jobb szívvel hozzám.” (J.A.)

A boldogélet választható, állandó. Egyedül Krisztustól függ. Az érzéseink, az élet történései hol jobban örömöt szereznek, hol jobban fájnak. Vidd az igéhez, mert az igazságot csak abban láthatjuk meg magunkról, másokról, a világról. Érzésünk, fájdalmunk, igaz, mert megsebeztek, s mások bántásai ellen nem tehetünk, de hogy miként kelünk fel, szabjuk életünk rendjét, s húzzuk meg határainkat, az a mi döntésünk!

A mélyből a magasságba Isten igéjének létráján! Legyen - így, ezt az utat megjárva, ha éppen módként nehéz napod volt, ha pedig nem, akkor csak úgy szimplán – örömteli, reményteljes napod, ma,, holnap és mindig!

(A kép forrása: bible.com)