Adventi gondolatok - december 1. - Az emberhez lehajló szeretet

Ahogy a tegnapi videómban/blogbejegyzésemben ígértem, az adventben minden nap egy törénetet, egy kedves személyhez fűződő értékes emléket hozok nektek elcsendesedésre, gondolkodásra, újratervezésre.
Először most néhány szót szólok az adventről:

Az advent szó azt jelenti: eljövetel, vagy az adventus azt jelenti: aki eljön. Bod Péter, a 18. század tudós prédikátora, erdélyi magyarigeni lelkipásztor az adventtel kapcsolatos legfontosabb bibliai tanítást így foglalta össze: "A mi Urunk Jézus Krisztusnak négy adventusa vagyon. Először, midőn testben megjelent. Másodszor, midőn a szívbe bészáll és az embert megtéríti. Harmadszor, midőn halála óráján elmegyen az emberhez, és negyedszer, midőn eljön ítéletre."

Ismerek megannyi embert, akik már befogadták az életükbe Krisztust. Ők olyan emberek, akik amikor valóságosan megismerték az Urat, tehát megtértek: tényleg új emberré lettek. Elmúlt a régi, mert a szent nem fér meg a profánnal. Sok kedves ismerősömet említhetném.

Ma arról a nagyszerű ismerősömről szeretnék beszélni, aki 5-6 évvel ezelőtt a bejegyzéseim okán rám írt egy közösségi oldalon, és nagyon megörültünk egymásnak, mert legalább 20 éve nem beszéltünk. Annyit kérdeztem tőle írásban egy gyors üdvözlet és örömködés után, hogy: Hogy vagy?
Anita erre egy rövid, velős választ adott: a 20 év első 10 éve pokol volt, 10 év pedig Krisztus. És egy odalinkelt bizonyságtételt arról, hogyan élt korábban s miként él manapság, megváltozott élettel, új emberként. Arról beszél, hogyan jutott a herointól Krisztusig.

A bizonyságtétel nyilvános, bárki számára elérhető.

A történetből most csak annyit ragadok ki, hogy miközben bedrogozva, összetörten kilátástalanul ült az említett ismerősöm az utcán a földre rogyva, lehajolt hozzá egy kedves, hívő asszony. S amikor ő kesergett, sírt az élete, a gyermeke után, elképzelhetetlen mélyponton volt, akkor az az irgalmas hang azt mondta neki nem várt módon: „te csak jó anya lehetsz, te, aki sírsz a gyermeked után.” Nem úgy szólt ez a kedves szelíd hangú hölgy, amire hajlamos az emberi gyarló természet, hogy ítélkezzen, előismeretek nélkül véleményt formáljon vagy előítéletesen reménytelennek tartsa a másikat. A bűnében meglátta benne az értéket. Nem ítélkezett, nem megszólta, hanem irgalommal lehajolt hozzá.

Hallhatjuk a videóban, hogy ez a szelid hang, ez a neki, az érdemtelennek bizalmat szavazó hozzáállás mentette meg az Ő életét. S tudjuk, mert tudhatjuk, hogy ezt valójában Krisztus cselekedte ezen az áldott asszonyon keresztül
Megmenekült ez a lány egy jobb életre, az örök életre. Ma, Isten irgalmából teljes családban élhet irgalmas szívű hívő asszonyként, feleségként, édesanyaként.

Így hajol le valamennyiünkhöz az Úr, megszólít, hív. Legyen bármi is, amiben vagy, Isten biztosan tudja jóra fordítani, Ő, csak Ő tud biztosan megoldást kínálni. Nála nincs olyan, hogy reménytelen helyzet.

Figyelsz-e a szelíd, halk hangra? Észreveszed-e a téged megszólító hangot? Ha már ismered, tudsz-e ilyen hangon megszólítani, lehajolni a reménytelennek tűnőhöz?

Bizonyságom az, hogy amikor minden kilátástalan, nehéz, elveszett, reménytelen, akkor is van valaki, aki lehajol hozzánk, oltalmaz, féltőn szeret.

Téged is, engem is hív az Úr, arra, hogy rá figyeljünk. Nem dörgedelmesen szól, ahogy érdemelnénk, hanem szelíd, lágy hangon. Cselekedjünk neki engedelmesen, s hozzá hasonlóképpen!

Istennek jó terve van a te számodra is! Ne veszítsd el a reményt!

 Ma ezek voltak adventi gondolataim elcsnedesedésre. Áldás, békesség!

 

Az alábbi szöveg video formájában is elhangzik. Ha szeretnél értesítést kapni az új videóimról, akkor íratkozz fel a youtube-csatornámra: Ritter Ida – Értékmozaik!

 

(A kép forrása: internet)