Nem kértük, mégis kaptunk: időt!

 „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk;” (2Kor.4,8-9)

Hiszem, hogy Isten nagyobb minden bajunknál, hiányunknál, a magányunknál, a szomorúságunknál, a kilátástalanságunknál, mindennél nagyobb.

Hiszem azt is, hogy – bár sok mindent nem értünk -, de az ígéret most is ígéret, azaz, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik (Róm.8,28), ahogyan az is, hogy sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr. (Zsolt.34,20)

S mit jelent mindez? Azt, ami írva van, szó szerint.

S mit nem jelent? Nem jelenti, hogy ezekre az ígéretekre hivatkozva „majd az Úr mindent megold” mentalitás szerint nem teszünk semmi óvintézkedést. Ha így lenne, akkor bátran, kézmosás nélkül, mi több a kilincset nyalogatva lehetünk, mert az Úr megóv. Ám az is írva van, hogy ne kísértsd Uradat, Istenedet!

Miközben valamennyien, akiknek Isten iránymutatása a fő vezérvonal életében, hisszük, hogy mindent Isten old meg, Ő fog kegyelmezni, ha az válik a javunkra, azonban ezzel együtt nagy szükség van a felelősségteljes, fegyelmezett magatartásra.
Mert Isten embere beáll a rendbe. Nem egyéni utakat keres, magánvéleményt alkot, hanem a kialakult helyzetben, a feljebbvaló iránymutatást betartva, a saját hitelvi meggyőződését nem feladva újratervez. Krisztusért tudunk bővölködni, s tudunk szűkölködni, ahogyan áldozatot vállalni, s a magunk érdeke mellett mindenki másét is figyelembe venni.

Abban hiszek, hogy mindent, ami a mi részünk, meg kell tennünk, ez a mi felelősségünk, a szakemberek utasításait és a higiénis szabályokat be kell tartani, s ezekkel együtt mindent az Úrra bízni. Hiszem, az aggodalom, a félelem nem segít. Ahogyan eddigi életünkben is megtapasztalhattam, hogy egy halálos betegséget is túl lehet élni, s betegség nélkül is meg lehet halni.

Minden bajban hihetjük, hogy Isten elrendelte napjaink, éveink számát, a legnagyobb erő, ha Benne bízunk! Az ember, ha gyenge, ha bizonytalan, akkor megszólítható leginkább. A komfortzónánk átírásának idején, a zajos bár, mégis csendesebb napokban van időnk, lehetőségünk elgondolkodni igazán, hogy ki a mi tanácsadónk, mi adja a biztonságunkat, miért is élünk, s mitől félünk?

A válaszok akkor is megvannak, amikor sürgünk-forgunk, mert nincs járvány, de most időnk is lehet végiggondolni.

Hiszem, hogy a Csodálatos Tanácsos most is a legjobb útmutatónk, aki Erős Isten, Örökkévaló, Békességünk Fejedelme, ahogyan azt is, hogy emberi értelmezés szerinti biztonság nincs, Istenbe vetett bizalom van. Életünk értelme pedig az, hogy minden az Ő dicsőségére legyen.

Isten irgalmazzon nekünk, hogy láthassuk meg az ínségben, mit szeretne szólni hozzánk!

A gyakorlatban pedig tegyük meg felelősen a szükségeseket erőnk szerint. Mire van mindehhez szükség? Összefogásra, kollektív felelősségvállalásra, megoldásra politikai hovatartozás nélkül.
Nincs most ideje:
- a politikai nyerészkedésnek
- vélt igazunk esetén a másik - aki felelős pozícióban, döntéshelyzetben van - bírálásának
- komfortunk, megszokott életünk rendjének felborulása miatti panaszkodásnak
- felelőtlen magatartásnak
- felesleges felhalmozásnak
Aminek helye és ideje van:
- a szüntelen imádságnak
- a szeretetnek
- a reménynek
- az irgalmas szívnek
- az engedelmességnek
- a felelősségvállalásnak
- az önzetlen segítségnyújtásnak
- az összefogásnak
- a bátorító szónak
- a helyzet súlyosságának komolyan vételének
- a sok beszélgetésnek
- a közös társas játákozásnak
- a szabadtéri gondtalan sétának
- és még?

Szóljunk jót, bátorítót biztatót, s tegyük is szokásunkká a járvány elmúlta után is, mert vidámmá, széppé teszi az arcunkat és reménykedővé, örömtelivé a lelkünket!

Legyünk közösségben a falakon túl is, a Lélek által!
- Legyünk együtt imádságban, ne csak egy adott időpontban, hanem folyamatosan, higgyünk hitünk erejében, és cselekedjük is meg! Istennek van hatalma, könyörögjünk irgalmáért, ne a hullámokra, hanem felfelé nézzünk! Tudjuk, hogy a vihar sokáig eltarthat, de hihetjük, hogy van, Aki egy pillanat alatt lecsendesítheti.
- Ünnepeljük meg holnap március 15-ét otthonainkban, ünneplőben, a Himnuszt elénekelve, gyermekeinknek elmagyarázva a lényeget!
- Gondoljunk hálával, együttérzéssel az erejükön felül szolgálatot, munkát vállalókra: az egészségügyi dolgozókra, az eladókra, katonáinkra…a lista hosszan folytatható!

S mindezekkel együtt tudhatjuk, és ízlelgessük szavanként: „én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig!”(Mt.28,20) Értitek? Minden napon! Minden percben, minden pillanatban, Ő gondot visel! Bármi történik is, Ő nagyobb!

Immanuel az Úr neve, azaz velünk az Isten!