Ha néha mégis elbizonytalanodsz!

"Réges-régen Isten hozott egy döntést, egy igen fontos
döntést… aminek igazándiból nagyon örülök. Eldöntötte,
hogy megalkot téged.
A kéz, mely létrehozta a csillagokat, megalkotott téged.
A kéz, mely hatalmas völgyeket vájt ki, megalkotott téged.
A kéz, mely fákat teremtett és a napot meg a holdat, megalkotott
téged.

Ezért vagy oly értékes. Hisz Isten alkotott.
Különös gonddal formált meg téged.
Olyanná formálta a szemedet, hogy csak úgy ragyogjon.
Olyanná formálta az ajkadat, hogy mosolyogni tudjon.
Olyanná formálta a nevetésed, hogy kacagásod csilingeljen.
Isten olyanná formált, mint senki mást.
Ha körbenéznél e széles világon – és minden házba bekukucskálnál
–, akkor se találnál senkit, aki pont olyan,
mint te…
Senkinek sincs olyan szeme, mint a tiéd.
Senkinek sincs olyan szája, mint a tiéd.
És senkinek nincs olyan nevetése, mint a tiéd.

Nagyon különleges vagy.
És pont emiatt Isten a legmegfelelőbb otthont akarta
megtalálni számodra…
ahol felmelegedhetsz, ha odakint hideg van,
ahol elbújhatsz, ha félsz,
ahol játszhatsz, és a mennyországról tanulhatsz.
Hosszú-hosszú keresés után, Isten hozzám küldött téged.
És én csuda boldog voltam!
Sose felejtem el a pillanatot, amikor először megláttalak…
szemed csukva volt,
orcád puha, kerek,
ujjacskáid két kis ökölbe görbültek.
S a szívem mélyén tudtam, hogy Isten egy remek kis valakit
bízott rám.
Első közös éjszakánkon minden pici neszedet hallottam:
hallottam, ahogy gőgicsélsz,
hallottam, ahogy szuszogsz,
hallottam kicsi ajkad cuppanását.
És amikor éhesen felsírtál, megetettelek.
Ma nagyobbacska vagy már, sokkal több mindent tudsz.
Megtanultál járni és szaladni.
Megtanultál beszélni és játszani.
Tudsz egyedül enni, szeretsz énekelni, és képeskönyveket
nézegetni.
Többé már nem vagy pici baba.

De bárhogy is növekedsz és változol,
van valami, ami mindig megmarad.
Mindig szeretni foglak,
és melletted állok,
kész arra, hogy karjaimba rejtselek.
Szeretném, ha tudnád…
hogyha néha mégis elbizonytalanodsz.

Tudd, hogy mindig hívhatsz. Ha az éjszaka sötét, és mindenfelől lidérces hangokat hallasz. Csak szólj, és veled leszek.
Ha az árnyakból szörnyek bújnak elő a félhomályban.
Csak szólj, és veled leszek.
Ha nehéz a szíved, mert pajtásaid igazságtalanok és undokok, gyere, bújj ide hozzám…

mert én szeretlek.
És mindig szeretni foglak. Szeretném, ha tudnád, hogyha néha mégis elbizonytalanodsz.

Mindenekelőtt, tanítgatlak téged Istenről. Arról, hogy Ő szeret téged. És megvéd. Isten és az Ő angyalai vigyáznak reád.
És Isten azt akarja, hogy meséljek neked a mennyországról, hogy mindenképpen tudj róla. Hisz az egy gyönyörű hely.
Ott nincs se könny,
se undok emberek,
se szörnyek.
Ott sohase kell elbúcsúznod,
vagy “jó éjszakát” kívánnod.
Ott sose leszel éhes vagy beteg.
Ott sose fog félni vagy fázni,
A mennyben olyan közel leszel Istenhez, hogy Ő fog átölelni, úgy, ahogy most én ölellek. Csodálatos lesz. Én is ott leszek. Megígérem. Ott leszünk együtt, örökkön örökké.

Emlékezz erre…
hogyha néha mégis elbizonytalanodsz."

(Max Lucado)

Forrás: internet