Nagyerdei kalandok

Szóval az úgy történt, hogy középiskolában egy humán osztályba jártam, s tanáraink jól tolerálták továbbtanulási szándékunkat, így megértették, hogy vonzódásunk a kémia, biológia iránt, hogy is mondjam, csekély, így a szükséges tananyagon túl semmi nem ment a fejünkbe. Ehhez képest az egyik gyermekünk szerves szimbiózisban él a laborral, a kémia, a biológia tudományával. Hobbija, az élete meghatározó része. Élvezi. A fogalom összeegyeztethetetlen számomra: a kémiát élvezni! Micsoda paradoxon! Az érdeklődése, elhivatottsága ajándék: felülről való, teljesen bizonyos.

Idén is elindult több rangos versenyen, némelyik mögötte van, s van, ami előtte. Ilyen az Irinyi is, amelyiknek a területi döntőjében 1. helyezést érte el a tagozatos kategóriában. A döntőre készületben még lelkesebb, motiváltabb volt, s nemcsak maga a verseny miatt, hanem mert korán kiderült, hogy szeretett városában fogják megrendezni, Debrecenben.

Csanád fiunk elkötelezett Jézus iránt, a szó szoros értelmében, s az istentiszteleti részvételein, szolgálatain kívül minden nap meghallgat egy istentiszteletet az internetről, így virtuális tag több helyen, legaktívabban a debreceni nagyerdei gyülekezet oldalát látogatja, minden vasárnap velük is ünnepel, így naprakészek vagyunk az ottani történéseket illetően. Valóságos extázisban volt, számolta a napokat, amikor végre elindultak.

A 3 napos verseny után, vasárnap reggel végre eljuthatott élőben is a nagyerdei gyülekezetbe, és nagyon jó érzésekkel tért haza. Az Isten igéje valóságosan szólt, és az ottani krisztusi légkör az Ő jelenlétét mutatja. Nem tudta jobban szavakba önteni azt az élményt, amit átélt, mint ahogy a zsoltáros mondja Zsoltárok 27,4-ben: „Egy dolgot kérek az ÚRtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az ÚR, és gyönyörködhessem templomában.” Egyrészt most már személyes megtapasztalás is az övé, másrészt alig ért haza, és valaki ráírt az ottani gyülekezetből, akivel megismerkedett, érdeklődött az eredmény felől, s ismeretlenül is hívott bennünket, ha arra járnánk, szállásról is szívesen gondoskodnak. Ez a kedves vendégszeretet nagyon figyelmes és megindító. Hálásak vagyunk érte, ahogyan azért is, hogy a technika segítségével részesei lehetünk egy gazdag gyülekezet szolgáló életének. SDG!

A versenyről dióhéjban. A feladatokhoz nem értek, kicsit sem. Ahogy lehetett, Csanád jelt adott magáról, s a történésekről. Az maradt meg bennem leginkább, hogy elmondása szerint bár nagyon nehéz volt, de végig élvezte, s amíg írta, a fejében végig a 195.dicséretet énekelte, végig, az összes versszakkal, s pont a feladatsor végére ért véget a fejben dúdolással. Nem a feladatlapról panaszkodott, hanem hogy arra kellett ügyelnie, nehogy véletlen hangosan megszólaljon véletlen. Másnap a verseny eredményhirdetése előtt pedig az alábbi igét kapta: „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára.” (Gal. 6,14)

S az eredmény? E rangos versenyen, az Irinyin, a tagozatosok kategóriájában az országos 5. helyen végzett Csanád. Az elért eredményért nagy köszönet illeti mind a felkészítő tanárokat, mind a diákokat fáradságos és szorgalmas munkájukért, lelkesedésükért, kitartásukért. Gratulálunk! Hálásak vagyunk Istennek!