"Te vagy a legjobb református anyuka!" - aktuális gyerekszáj

Többen hiányolták már a gyerekszájat, jólesik a jelzés, köszönöm. Elmaradásban vagyok, ami a lejegyzést illeti, ugyanis aranyköpés jut bőven mindennapra.  Csak néhányat, szemezgetve, közkívánatra:

1. Délutáni mesenézés közben: nagy szirénázás a filmben, odakapom a fejem, s Babalányunk már magyarázza is:
- „Tudod, Anyukám tűz van, és jönnek a tízoltók!"

2. Az esti mesénél is a tűz volt a téma, véletlenül, nem vagyunk ennyire tematikusak, s ekkor pedig megtudtam, hogy a ház tetején a füstmény található, amiből jön ki a füst.

3. Óviból hazaérve nagy játékba kezdtünk Johannával. A játékkonyhában főztünk, pontosabban Ő készült, megterített, s várta a vendégeket, ahogy illik: kávéval, sütivel, pizzával. Én magam, a vendég szerepében érdeklődtem a vendéglátóról, családjáról, munkájáról.Részlet a beszélgetésünkből: 

- Mi a foglalkozásod?
- "Anyuka vagyok. Az a legjobb."
- Hány gyermeked van?
- "Öt."
- Hogy hívják édesanyádat?
- "Ida."
- És édesapádat?
- "Ő a családi központ."
Jó , ha a gyerek tudja, ki az úr a háznál. Igen magabiztosan tudja. 

4. Az óviból hazajövet kicsit morcosan érkezett meg az aprónép, s az apai felszólításra magyrázat, hiszti volt a válasz, s a biztos, öntudatos közlés:
– „Ne mondd meg Apa, nem te vagy a főnök."
Nagy csodálkozás! Akkor mégis ki?
- "Hát az Isten, Ő mondja meg, mi a jó."
A leckének a legfontosabb része megy, az engedelmességen még dolgozunk.

5. A vacsora nálunk mindennap közös ünnep, a nap fénypontja, amikor mind az öten leülünk, megbeszéljük az aznapi eseményeket, a másnapi teendőket, a poénok pedig a felvágottak és zsemlék között röpködnek:
- „Vigyázz a vonalaidra, mert a Szentlélek temploma vagy!”
- „Tudom, de én most templomot bővítek. Bazilikát építek.”

6. A hétvégi jól megérdemelt délutáni szieszta előtt kértem Nándit:
- „Mielőtt ledőlsz, beszélgessünk, ok?”
- „Jó, persze, de ha lefekszem, úgy mélyebben tudunk beszélgetni.”

7. Szokásos kérdés a felnőttektől, és még mindig nagy dilemmában van Babalányunk:
- „Mi leszel, ha nagy leszel?”
- „Lelkipásztor, fodrász, menyasszony.”
- „Jó de csak egyet lehet választani!”
- "Akkor menyasszony!"

8. Csanád fiunk megfejelve a szülői okítást, különös gonddal tanítja Johannának, naponként, szinte órarendszerűen a bibliai történeteket, a református énekeket, a hitvallásokat. Önként, elhívásból. Johanna bár sok mindent ért, vannak szavak, szövegrészek, amit nyilván kikövetkeztet, ezt a kérdéseiből tudjuk. Minden esetre az jött le neki e délutáni magánórákból, hogy a református a „legek jelzője”. Egyszercsak nagy sóhajtás és simogatás kíséretében azt mondja nekem:
-„Anyukám, te vagy a legjobb református Anyuka!”

    Derűs napokat mindenkinek!