A stressz fogságában - van kiút?

Tényleg csak a „szokásos” generációs különbség a baj? Az a „bezzeg a mi időnkben”? S hogy a „maradiak” és a „modernek” másként gondolkodnak? Ez biztosan örök probléma marad, de azt látom, minden nem bújtatható ennek a palástjába.
Igen sok emberrel találkozom naponta, heti rendszerességgel. Tapasztalatom nem légből kapott: általánosan elmondható, hogy nagyon sokan feszültek, szoronganak, aggodalmaskodnak, és a stressz uralma alatt élik mindennapjaikat. Mindenki rohan, de hova? Tényleg: hova?

A stressz. Hallom, ahogy sokan mondják azonnal: igen, de nem lehet másként…, meg: lehet, hogy másnak könnyebb, de élnéd az én életemet…, könnyű neked…
Ilyen, s a hasonló válaszokat ismerem, volt, hogy én is így gondoltam. Kifogást találni egyszerűbb és gyorsabb, mint mélyebbre evezni.

Nem az elfoglaltságról, a sok teendőről beszélek, hanem a rabként tartó, életeket szétromboló támadásról: a stresszről.

A szeretet, az irgalmas szív nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ne betanult módon, jó robotként, tudva mi szép és mi épít, éljük meg s fejezzük ki érzéseinket.
A fegyelem, az engedelmesség pedig alappillére a győzelmes, sikeres életnek.

Isten az engedelmességet mindig megáldja. A fegyelem pedig alkalmas és szükséges feltétele, hogy engedelmesek tudjunk lenni és maradni.

Tudom, ez is ódivatúnak tűnhet. Lehet velem vitatkozni. De nem láttam még élsportolót tervek, kitartás, fegyelmezettség nélkül. Nem láttam még sikeres embert állhatatos munka, alázat nélkül.

Ha nincs terv, napi, heti, távlati, akkor csak sodródunk, Isten csak töredékét tudja beteljesíteni rajtunk, mert akaratunkkal uraljuk. Azonban, ha megtervezzük a dolgainkat, ráállunk ígéreteire, engedelmesen megcselekedjük, amit kér, könnyebben végig tudja vinni terveit, akaratát életünkön, nem kellenek a kerülőutak.

És ha így teszünk, akkor nem kellenek a kérdések: miért nem? Vagy: hol az Isten, már megint nem visel gondot rólam?
Ha ’délben’ kelsz fel, lustálkodsz, versenyt nyomod a távirányítóidat, vagy egyáltalán csak rutinszerűen, monoton végzed munkádat, éled a szürke hétköznapokat, és mindig csak „kellene csinálni” elven telnek napjaid, aligha lesz sikered, mi több a „saját magad agyára mész”.

Fegyelem, engedelmesség.
Nem, senki nem mondta, hogy könnyű. De mennyivel egyszerűbb a tervezés és a következetesség árán a jó a gyümölcs terméséért szenvedni, mint a pillanatnak élve, menni a fejünk, egónk, akaratunk után, s szenvedni a száraz, keserű terméstől. A hűség mindig többet ad, mint csak a pillanatot. Hosszú távon tapasztalhatunk áldást.

A másikat dicsérni, jót mondani róla, kedvesnek, hűségesnek, jóságosnak lenni: tanulni kell. A rosszindulat, a gorombaság, a hűtlenség velünk született. A betegséget el lehet kapni, de az egészséget nem. Ugyanígy a negatív gondolatok, a balsorsra vivő szavak csípőből jönnek belőlünk, de jó szavakat, pozitív gondolatokat tanulni kell. Engedelmeskedni, saját magunkat alárendelni Isten akaratának.

A sikeres, kiegyensúlyozott embereknek nem vágyaik vannak csupán, hanem felelős döntéseik, nem az érzelmeink, érzéseik vezetik, hanem tudnak akaratukat, egójukat Isten akaratának alárendelve gondolkodni, s úgy választani, hogy az az isteni rendbe illeszkedő, Neki kedves legyen. A sikeres ember nem azt csinálja, amihez kedve van, hanem amit a kötelesség, a rend megkíván.

A gyermekeimet nem volt kedvem mindig tisztába rakni, amikor csomagom érkezett a pelusba. S ha nincs kedvem, hagyjam úgy, mert nekem nincs kedvem?
Korán megtanulhatták gyermekeink is, s jól ismerik a választ, amikor az éppen aktuális napi házimunkát kell elvégezniük, és épp nincsen kedvük: „Akkor csináld kedv nélkül!” És pont. Nincs vitatkozás, könyörgés, nyavalygás. Persze volt próbálkozás, de hamar rájöttek: felesleges.

Fegyelem: a napirendben, a teendőkben, a szórakozásban, az evésben-ivásban, a pihenésben, a gondolatok árjában, az indulatainkban, a gyermeknevelésben, a munkavégzésben, a szavainkban, a bibliaolvasásban, az imádságban, a testmozgásban, a hobbinkban, a lista hosszan folytatható.

Engedelmesség: Istennek, az Ő igéjének, parancsainak. Ábrahámi hittel: nem kérdezve, csak megtenni, amit kér. Mert ha így teszünk, lehet, hogy elveszítünk valami általunk nagyon fontosnak vélt dolgot, de biztosan sokkal nagyobbat tartogat az Úr. Engedelmesnek lenni: a helyünkre állni Isten törvénye szerint: feleségként, férjként, gyermekként, testvérként, barátként, munkatársként, főnökként, beosztottként s Isten törvényét zsinórmértékként tartva magunk előtt: igaznak, becsületesnek, kedvesnek, szelídnek lenni, arról szólni, ami épít, nem pletykálni, örülni, aminek lehet, megbocsátani, ha kell elfedező, ha kell kemény szeretettel lenni, irgalmasan és kegyelmesen bánni a másikkal.

Magamtól nem működik, de a keresztre nézve igen. Mert nem könnyű odaszánni magunkat a mozgásra, az állhatatos munkára, imádságra, tudatosságra, megbocsátásra.
Általában ezek ellentettje – a ’testi dolgok’ - mennek azonnal, gondolkodás nélkül, de ha fordítunk a szemléletmódunkon, és készek vagyunk megtanulni az egészséges gondolatokat (mert azokat nem lehet fertőzéssel elkapni, sajnos, mindig tanulni kell), akkor minőségi változásra számíthatunk az életünkben a stressz, a szorongás területén, s még emberi kapcsolataink is javulni fognak.

Ha a helyünkre állunk feladatainkban, szerepeinkben, a fegyelem és az engedelmesség árán is, a többi dolog is a helyére rázódik. Ha meg tudunk különböztetni sürgőset a fontostól, értékeset a talmitól, lényegeset a lényegtelentől, s tudjuk, hogy hova tart az életünk (mert az ige ismerete ezt lehetővé teszi), akkor felesleges feszültségek arzenálja szakad le rólunk, s megláthatjuk a lényeget.

Megsanyargatom testemet, hogy szolgává legyen, azért, hogy a Krisztus hirdetésére alkalmas legyen!

S hogy ez ma tényleg csak generációs szakadék lenne? Tényleg csak a szokásos fiatalok-idősek közötti dilemma az állandó stressz, a 6-7 féle nem, a belső üresség, a gyerekkor nélküli gyermekek, a szexuális szabadosság, a felelőtlenség, az érezd jól magad életszemlélet, az önpusztítások, a házasságok, családok felbomlása, az önmagából kifordult világ? Aligha. A fegyelem, az isteni törvény prioritása hiányában a ’következmények nélkül lehet mindent elve’ nyert teret, akkor is, ha megcsaljuk magunkat, akkor is, ha megmagyarázzuk.
Merevnek és rugalmatlannak tűnhet a fegyelmezett és engedelmes ember. Pedig a fegyelmezettség és a rugalmasság nem ellentétei egymásnak. A rend áldások árját vonzza magával, a fegyelmezetlenség rendetlenséget szül.

Reménységgel vagyok s imádkozom azért, hogy Isten, az Ő szava a helyére kerülhessen, s életek lehessenek szabaddá, stresszmentessé már itt e földi létben.