A tartós házasság titka 20 pontban

 1. Tartsuk tiszteletben egymás különbözőségeit, s ne akarjuk a saját képmásunkra formálni a másikat, hisz nem véletlen az a másság! Persze, idő kell az összecsiszolódáshoz, de fontos tudni minden esetben, hogy a különbségekben semmi rendkívüli nincs, hiszen férj is és feleség is más mintát, szokásokat hozott a házasságba. Kifejezetten örülhetünk különbözőségünknek, egyediségünknek!

2. Természetesen szükséges az alkalmazkodás, egymás elfogadása, ebben pedig mindenkor segítő motor: a türelem.

3. A szeretet mindent elfedez. Tényleg mindent. De csak a valódi szeretet. Szeretni, amikor gyenge, esendő, elviselhetetlen, kedvetlen.

4. Nem lehet elégszer hangsúlyozni a rendszeres és őszinte kommunikáció szükségességét!

5. Magam megtagadása – az életemet adom. Szépen, idillien hangzik? A gyakorlatra lefordítva talán annyit jelent: előbb mosogatok el, mint a sportmagazint olvasom el, vagy éppen előbb dicsérem meg a másikat, s nem a kritikát, a hibát zúdítom rá. (Szerintem mindenkinek élénk a fantáziája, nem szükséges különösebb példatár.)

6. „Hagyd, majd én megcsinálom!” – házasságmegtartó ereje van az „előbb szeretni” típusú mondatoknak. Személyes kedvencem, s amikor a férjem ezt mondja nekem, valóban tavasz lesz a lelkemben.

7. Irgalmasnak lenni, elfedezni azt jelenti, hogy nem válaszolok rosszal, bosszúval a másiknak vélt vagy valós hibájára, cselekedetére, hanem elengedem azt. Kegyelmesnek lenni azt jelenti, hogy megadom mindazt a jót neki, amit tettei alapján nem érdemelne meg. A megbocsátás innentől már csak karnyújtásnyira van. Ez a megelőlegező, elfedező szeretet valóban építi a kapcsolatot, míg a jogos igazságunk mellett való kitartás rombol, szétválaszt, eltávolít.

8. Hűség – hűnek lenni testben, lélekben, szellemben. Érdemes figyelni az arányokra, mert a hűtlenség nem csak egy 3. személyt jelenthet, hanem hűtlennek lenni lehet a munkával, a hobbival, a focival, a telefonnal…a lista hosszan folytatható.

9. A mindennapi rohanásban, a napi rutinban nagy esély van arra, hogy elmarad az egyik lényeg: figyelni az apróságokra, a részletekre: meglepni a másikat, figyelmemmel (vagy egyébbel) megajándékozni, tisztelettel fordulni hozzá, s ki is fejezni a gondolatainkat. A dicséretnek, a köszönömnek, a légy szívesnek, a ne haragudjnak éltető, udvarló ereje van.

10. „A házasság műalkotás. Következésképpen: a házasság megélése művészet is. A művészet három fő ellensége pedig: az ismétlés, a gépiesség és a szürkeség.” (Gyökössy Endre)

11. Tudomásul kell venni: ha az egyiknek problémája van, akkor az van. És kész; nem lehet elbagatellizálni, pláne nem kinevetni. Meg kell oldani, a konfliktusokat kezelni kell, nincs szőnyeg alá söprés, legalábbis, ha tartós kapcsolatot szeretnénk, akkor nincs.

12. Közös játék, hobbi, szórakozás, koccintás – nem csak ünnepnapokon!

13. Fontos megérteni a másikat, akkor is, ha a munkája, érdeklődési köre kicsit sem azonos a mienkkel. Megérteni őt úgy, ahogy van, együtt érezni hiányosságaiban, problémáiban, segítő társnak lenni mellette: ha kell némán, ha kell, tevőlegesen!

14. Jó a különbség, de kellenek a közös pontok: egymás szellemi, lelki, hitbeli társának lenni!

15. Őrizni, óvni a bizalmat, mert ha ez elvész, nagyon nehéz – nem lehetetlen(!) – az alapokat helyrehozni!

16. Az érintéstől a szexig: simogatni, megérinteni, megölelni, megpuszilni, csókolni. A szex pedig vagy – ha az esetleges problémát nem tisztázzák a felek – válóok, vagy – ha csodásan működik – erőforrás.

17. Minőségi idő, szertartások – bármi, de kizárólag csak ketten!

18. Nélkülözhetetlen a humor, a rugalmasság. Sok veszekedéstől, feszültségtől menthetjük meg magunkat!

19. És tudni, meglátni, kifejezni a másik számára, hogy sokszor a szándék a fontos, nem a tett! Itt sokan sokszor hibázunk, érdemes fókuszt váltani, mert a hatos számjegy felőlem hézve hatos, a másik felől nézve pedig kilences.

20. És végül: tudni, hogy természetes, ha van elakadás, hogy megbomlik a harmónia – nem kell megijedni, hisz az lenne a csoda, ha mindig minden ideálisan, kiegyensúlyozottan működne. Nem az a kérdés, lesz-e nehézség, konfliktus, hanem az, hogy mikor? S ha ezt alapvetésekként kezeljük, tudatosítjuk magunkban, természetesnek vesszük, s nem valami tragédiaként éljük meg, akkor már eleve kisebb a feszültség.
De nem szabad konzerválni a problémát, hanem az alkalmas segítséget meg kell keresni!