Bátaszéken jártunk

Öt éve is van már annak, hogy a bátaszéki református lelkipásztor egy telefonbeszélgetés alkalmával megkérdezte, tudjuk-e hol vana Ritter-ház Bátaszéken, mert ha mi nem is tudnánk, ő megmutatja. Megbeszéltük, hogy elmegyünk, és saját szemünkkel nézzük meg. Aztán eltelt pár hónap.

Idő közben itthon, Ménteleken egy vasárnapi istentisztelet után csak úfgy spontán kiderült, hogy van egy másik család is, akiknek bátaszéki gyökerei vannak. Egyre izgalmasabb. S megbeszéltük, hogy egy alkalommal ellátogatunk együtt.

Most hétvégén jött el az ideje, az alkalmas vasárnap. Nagyon jó, s egyben szokatlan volt az Úr napja. Johanna csodálkozott, mert ilyen a kis életében még tán' nem is adatott, hogy vasárnap nem a 'mi' templomunkba mentünk. Nagyon jó volt, mert egy szépen összetartó nagycsaládot, befogadó közösséget ismerhettünk meg a bátaszéki református gyülekezet tagjainak személyében. S szokatlan, hogy a vasárnapunk nem otthon, a saját gyülekezetünkben telt.

Bátaszéken egy plusz élményben is lehetett részünk, ugyanis fiatal teológusok mutatkoztak be, aminek külön örültünk, szívet melengető volt hallani bizonyságukat.

A gyülekezeti ebéd után a verőfényes napsütésben sétáltunk egy nagyot, na hol sziesztázhat 3 református család? Hát persze, hogy a katolikus romkertben. Kár lett volna kihagyni, az ország 7. legnagyobb katolikus temploma található e városban, s tényleg bámulatosan szép.

Mozgalmas volt ugyan a közös beszélgetés, mert a 3 család 11 gyermeke közül, úgy elképzelhető, hogy mindig volt valakinek valami kívánsága, de jó volt találkozni, beszélgetni. Ha évek maradnak is ki, testvérekkel olyan, ahol abbahagytuk, ott lehet folytatni.

A Bátaszéken élő lelkészházaspár odaadóan, nagyon lelkesen szolgálnak sok helyszínen, minden lehetséges módon a legkisebbektől a legidősebbekig. Dicsőség az Úrnak, s hála értük!

Szeretünk más református gyülekezeteket is meglátogatni, megtapasztalni, ott hogyan zajlanak, történnek a dolgok. Szeretik a gyerekek az ilyen 'kirándulásokat'.

Mivel bátaszéki gyökerei vannak férjemnek, egy családi látogatást is tettünk, de arról majd legközelebb, ugyanis több írásban, szeletenként osztom majd meg, ami a szívünkre helyeződött, hogy a nagycsaládot, felmenőinket felkutassuk, összeírjuk, s amíg lehet, meglátogassuk, akit lehet. Férjem ágán, s az enyémen is. Egyszer ide, egyszer oda megyünk. Igyekszünk megérkezni mindenhova. Ezek mindig nagyon nagy pillanatok. Nem lehet olyan, hogy nincs idő. Ilyenekre szánni kell energiát, teremteni kell alkalmat. Sok szervezés, de nagyon megéri, ez éri meg igazán!

Hálásak vagyunk ezért a vasárnapért is!