Az öröm pedig nem jutalom

Az öröm kevesek kiváltsága, pedig mindenki lehetősége. Az öröm pedig nem jutalom, hanem hozzáállás, választás kérdése.

Lehetősége valamennyiünknek észrevenni a napfelkeltét, a nyíló virágot, a sárguló falevelek zizegését, házastársunk új frizuráját, hálásnak lenni az élet legapróbb pillanataiért, amelyek valójában a legnagyobbak.

Aki észreveszi a fától az erdőt, megéli a pillanatot, a legapróbb részletet, a rosszban a jót, a kevésben a lehetőséget, a töredékesben a teljeset, gazdag, örömteli. Persze általában egy folyamat ennek megértése, s megélése.

Amíg sodródik az ember a világ zajával, a világ diktálta divatoknak próbál megfelelni, azoknak megfelelően viselkedni, addig sok esetben sajnos kénytelen szerepeket játszani. Pontosabban így dönt. A szerepekhez pedig álarcok, jelmezek kellenek. A jelmezeknek pedig az az egyik alapvető jellemzőjük, hogy nem a mienk, természetüknél fogva kényelmetlenek. Fárasztó lehet nem a saját ruhánkban tölteni a hétköznapokat, s amíg azzal foglalatoskodunk, hogy "szerzett", kölcsön jelmezünket igazgassuk, az örömök elszaladnak mellettünk.

Hogy hogyan gondolkodunk, mire nézünk: a problémára vagy a megoldásra, általában döntés kérdése. Beszédünket gondolataink határozzák meg, s beszédünkkel, ha akarjuk, ha nem, mindig hatással vagyunk szűkebb, tágabb környezetünkre. Beszédünket mint vetőmagot szórjuk másra, s magunkra.

Lehet, hogy olykor úgy érezzük: elég a világ zajából, a jelmezekből, a negatív gondolatokból, a pletykából, a feltételezésekből, az is lehet, hogy teljességgel besokalltunk, vagy épp magunkból van elegünk, ilyenkor nem szabad elkeseredni, feladni akkor, amikor egy nagy rakás szerencsétlenségnek érzi magát az ember.

A jó hír az , hogy Isten országában van felülvetés, lehet dönteni bármikor a jó mag, az éltető gondolatok, a hála, az öröm mellett! Neveljük hát magunkat arra, hogy észre vegyük a körülöttünk lévő csodát!

Sok apró örömteli pillanatot valamennyiünknek!