Kisgyerekkorom óta ismerem ezt a verset, s már akkoriban nagyon megérintett. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy óvodás korom óta belém égtek e versnek a sorai, mindig "otthonérzést" váltottak ki belőlem. Aztán hallottam minden évben rádióban, anyák napján, itt-ott.

Az évek múltával azt vágytam, hogy nemes egyszerűségével, de minden sorát átélve, megélve legyen, akinek elmondhassam. A kegyelmes Úr mindig nagyobbat ad, mint amit el merünk gondolni: ma már három csodás ajándéknak dúdolhatom. A gyerekek, mégha megnőnek is, szeretik, ha ilyeneket dúdolunk nekik.

A cserepes virágok közül különösen nagy kedvencem az orchidea, a törperózsa, a színes kála, de folytathatnám a kertbéli muskátlival, vinkával. Felsorolnom is nehéz lenne, hisz mindegyik gyönyörűen pompázik a maga idejében, ha megkapja a szükséges tápanyagot, fényt, szereti a helyét. Mert mindegyiknek más az igénye: az egyik sok fényt igényel, míg a másik kevesebbet, az egyiknek speciális, a másiknak savas, a harmadiknak sima fekete földre van szüksége.

Bizonyítványokat kellett ma másolnom, s ilyen ősrégi leletekre bukkantam. Eszembe jutott egyik barátnőm, aki 8 évvel idősebb nálam (ez itt most lényeges) 10 évvel ezelőtti sóhaja, amikor azt mondta, majd lesz idő, hogy egy hangról, ízről az otthon melege, gyerekkori élmények, meghatározó pillanatok jutnak eszünkbe. Csak egy kiejtett szóról. Igen.

E két képre nézve az érettségi ideje, az egyetem kezdete elevenedett fel bennem, s ezekkel együtt minden. Annyi minden, hogy azt talán csak egy vaskos könyvbe férne bele.

„Szeresd felebarátodat, mint magadat!”(Márk 12,31) Nagyon fontos, hogy ismerjük, szeressük, elfogadjuk magunkat, s reálisan tisztában legyünk adottságainkkal, értékeinkkel, képességeinkkel. Ha nem tudjuk szeretni magunkat, hogy tudnánk mást? Ha nem megy, akkor természetes a szorongás, a (be nem vallott) irigység, a féltékenykedés, a folyamatos hiányérzet.

Amit eszünk, azzá leszünk – tartja a mondás. Ugyan ezt a kijelentést elsősorban a külső megjelenésre, a testi egészségre szokás használni, ám ennél sokkal többet jelent, sokkal többet kell, hogy jelentsen.

Tápláljuk a testet egészséges ételekkel, vízzel, hogy hidratálódjék, vitaminokkal, hogy ellenállóbb legyen. Ha elhanyagoljuk, nem figyelünk oda gondosan, tudatosan, mit viszünk be a szervezetünkbe, idő kérdése csupán, mikor jelez a vészvillogó. Öntözzük a virágot, hogy virágozzon. Ha nem locsoljuk, kókadozik, esetleg teljesen kiszárad.

Csanád fiunk óvodás kora óta elköteleződött a tudományok mellett: nincs nap, hogy ne bújna valamilyen lexikont, vagy ne kísérletezne.

Természetesen mindezeknek mi, a család is aktív részesei vagyunk, ha szeretnénk gombáról, sósavról és annak reakcóiról előadást hallani, ha nem. Johanna, a legkisebb mindenre kapható, kiváló alany mindenféle idomításra, tanításra.

Így történt meg az, hogy kicsi lányunk majdnem előbb tudta a katód, anód és a hő fogalmát, mint a saját nevét. Nagyon komoly továbbképzésben részesül, a lista hosszú lenne, ha felsorolnám.

"A gondviselésbe vetett hit öt haszna:
1. Megszabadít az aggodalmaskodástól.
2. Megszabadít a babonák béklyójából.
3. Megszabadít az emberektől való félelemtől.
4. Derűssé és hálássá tesz.
5. Reménységet ad minden körülmények között."

                                                 (Forrás: Megtaláltuk a Messiást!)

November 17-én van a koraszülöttek világnapja. Mivel semmi emlékem nincs a babakoromról, így nem különösebben tudatosult bennem az a tény, hogy magam is érintett vagyok, de évente egyszer biztosan eszembe jut. 7,5 hónapra születtem, 2,35 kg-mal.

Ma már egyáltalán nem látszik rajtam, hogy milyen picike is voltam, azt is a szüleim, nagyszüleim elmeséléséből tudom csak. Nyitott szemmel járva a nagyvilágban, tudom, mekkora kegyelem, hogy mindenféle károsodás nélkül élhettem túl ezt a korai kíváncsiskodást.

Amikor valamilyen ünnepre, eseményre készülünk, megszaporodnak a teendők, besűrűsödik az élet. Megfigyeltem, hogy többféle az emberek hozzáállása a terhelt időszakokhoz. Vannak, akik nagyon várják az adott eseményt, vannak, akiknek teher, mert venni kell valamit, sokat kell készülni, s itt a kell-en van a hangsúly, s bombatámadásként élik meg a vendégek hirtelen rájuk zúduló árját. Most mégis azon gondolkodtam, hogy mindenki nagyon elfoglalt, leterhelt, mindig, de az ünnepek ünnepe közeledtével még inkább felszaporodtak a tennvialók.

A hálás ember – örvendező. Nem feltétlen könnyű az élete, de a legjobbat hozza ki belőle.

A nem hálás – panaszkodó. Nem feltétlen nehéz az élete, csak nem látja a fától az erdőt.

Mi a probléma? Nézd meg az adott problémádat, amivel küzdesz, tedd át egy olyan dimenzióba, ahol éppen nagyon komoly, de tényleg nagyon komoly veszteség ér(t), elveszíted a házad vagy közeli szerettedet, hatalmas bírságot vagy végzetesnek tűnő orvosi leletet kapsz, minden összeomlik.