Amikor mindenki hazaér délután, rövid időre össze szoktunk ülni „kávézni” (kávé, tea, gyümölcs, uzsi), s mindenki elmondja nagyvonalakban a napját (s este a vacsinál kibővítve halljuk a sztorikat). Ez az egyik legjobb a napban.

Egyik alkalommal Csanád szokásos napi beszámolóját tartotta a tanítás után, s egy koordinátarendszert rajzolt, s lelkesen mutogatta nekünk a tengelyeket: „így a tengely, meg úgy a tengely”…

 Mások szava a barátságról, szívemből szól:

„A barát az, aki akkor van melletted, amikor máshol kellene lennie.” (Len Wein)

"A barát az, aki mindent tud rólad, és mégis szeret.” (Elbert Hubbard) 

"A jósors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat.” (Seneca)

„Mert a barátság nappal láthatatlan. Éjjel ragyog csak, mint a fénybogár.” (Petőfi Sándor)

„Néha a legjobb módja, hogy megszerezd valaki figyelmét az, hogy már nem adod neki a tiédet.” (Cameron Jibril Thomaz)

Hatalom: „erő, képesség, jog valaminek a megcselekvésére, végrehajtására.” (arcanum.hu)

Jézus mondja: "Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.”(Máté28,18)

Jézus kapott mindenre hatalmat, de ő alázatos, irgalmas, megértő, kegyelmes, nem erőszakos.

Mert az igazi hatalom az, ha a hatalom erőszakosságának lehetőségéről mondunk le. Lemondani arról a jogról, hogy ítélkezzünk, döntsünk valaki, valami felett. Nem a mai értelemben vett liberalizmusról beszélek. Nem.

Micsoda ígéret, csodálatos! "Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe." (Máté 25,23)

"Mit kívánok az új év küszöbén?
- Ha a kevesen hű lehetek én
dicső Uramhoz, az nekem elég.
Magasztalom hát s áldom a Nevét." (Füle Lajos: Mit kívánok?)

„Végy hatvan rész szeretetet,
harminc türelmet, s miután
kilenc-résznyi bölcsességgel
lassan, lassan elkeverted,
…Így lesz „jólnevelt” a gyermek.”
                          (Füle Lajos: Recept)

„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” (Példabeszédek 22:6)

Nem elég nemet mondani a rosszra, a sérelmeinkre, nem elég kizárni a hamisat az életünkből. Nem elég nemet mondani a világra, a zajra, a lármára, a bűnre.

Igent kell mondani a jóra, igent kell mondani Istenre. Így teljes a kép.

És fordítva is igaz: ha igent mondtál Istenre, mondj nemet a bűnre, a rosszra!

S ha megtörtént a nem, kimondtad az igent: elköteleződtél. A legjobb helyre, a legjobb személyhez. Elköteleződtél a hit, az Isten mellett.

1. Szokásos reggeli indulásnál szólok kicsi lányomnak:
- Johanna, vigyázz, ne lépj vissza az előtérbe, mert Édesapa már kapcsolja be a riasztót! Gyere hozzám, mert sikít a ház!
Babalányunk értetlenül, nagy őzike szemekkel néz rám, s fejét csóválva közli:
- Anyukám, de a háznak nincs szája, oh…te, izé, na, ne viccüjjé’! (Itt persze a hangsúly sem mellékes; a viccelni szót pedig én használom így játékosan, de ő azt hiszi, így természetes.Fő az engedelmesség!)

Nagy zaj, lárma, rohanás, délután fél 5, forgalom. Mindenki rohan, szalad, ideges, erőszakoskodik az utakon, semmi tolerancia, figyelmetlenség.

A fenti alaphangulatban sikerült úgy kikanyarodnom az egyik mellékutcából egy főútra, hogy egyszerre majdnem 2 oldalról is belém jöttek autóval. Nem mondanám, hogy hibátlan voltam az esetnél, de nem direkt hajtottam ki egy jármű elé, egyszerűen nem lehetett látni a parkoló autóktól a jobb oldalról érkező gépkocsit. Figyelmes volt, lassított, s még csak nem is mutogatott.

* Johanna nagyon szereti a meséket, így ma is hívott, hogy ’könyvezzünk a Mickimackóról’! Próbáltuk tanítani, hogy ’mesélni’, de el kell fogadnunk, így áll a szájára. Különben is a mesélni szónak semmi értelme, na de a könyvezés, az már valami.

Könyvszeretetét olyan szintre fejlesztette, hogy cimboráival (plüss) alszik és 1 vagy 2 könyvvel, amiből este lefekvés előtt „könyveztünk”.

Biztonságra vágyik mindenki. Zárjuk a lakást, biztosításokat kötünk, óvintézkedéseket teszünk. Sokakban még ezek után is marad hiányérzet, félelem, izgalom.

Csanád fiaméknak volt egy lektoruk Kanadából, aki elmesélte nekik, hogy nagyon meglepődött, s egyelőre még nem tudta megszokni, hogy Magyarországon mindenki zárja a lakását. Náluk, otthon ugyanis senki nem zárja, nem is visznek el semmit, ha mégis megesik olykor, úgy tartják, így kellett lennie, neki nagyobb szüksége volt rá.