Ma egy beszélgetés alkalmával szavainkat (Nándival) minden lehetséges módon kiforgatták, félreértettek, s alaptalanul vádaskodtak. És jött az ifjak egyike, s átélhettük, amiről a képen lévő ige beszél.

A szavaink természete olyan, mint az áram. Attól függően, hogy hogyan, mire használjuk, terem jó vagy rossz gyümölcsöt. Ha az áramot vízhez érintjük, halált eredményez, ha a konnektorba vezetjük, fényt szerez. Így van ez a jó és gonosz szavakkal is.

Az következő igék jöttek még elém, ezek sokkal beszédesebbek, mintha én írnék bármit is.

Az intelligencia (egyik nagyon fontos) fokmérője a konfliktuskezelésünk mikéntje, a hitünk valódi és teljes tükre pedig a megbocsátásra való hajlandóságunk, készségünk.

1. Ebédnél rövid párbeszéd:
- Olyan hangulatos a református temetőben sétálni, csöndes, zöld, olyan otthonos.
- De szellemes vagy!

2. És egy másik rövidke:
- Sebtiben gyere le az asztalról!
- Johanna, tudod mit jelent a sebtiben?
- Igen: gyere le az asztalról!

Ötödik éve lakunk Ménteleken, s kezdhettük meg a testi-lelki építkezést. Nagy munka, kihívás, szolgálat, különösen akkor, amikor 30 éve nem élt helyben lelkipásztor. Egy bátor, áldozatokat vállaló presbitercsapattal és gyülekezeti tagokkal kezdtük el az építkezést lelki, gyülekezeti, s területi értelemben.

A gyülekezet létszáma szépen folyamatosan emelkedik, egy átlagos vasárnapi istentiszteleten 35-50 fő vesz részt, nagyobb ünnepekkor pedig 80-100 testvér van jelen.

Elnémul minden vádolóm...A pünkösdre készülő bűnbánati istentiszteleten a fenti igét kaptam:"Célt téveszt minden fegyver, amit ellened kovácsoltak..." (Ézs.54,17) 

Olyan jó ezt újra és újra elolvasni, tudni, tudatosítani, hogy jóban-rosszban Isten oltalma alatt vagyunk, Tőle van a jó, s megóv a csapdáktól, az ellenségtől, ha hisszük, ha kérjük. S csodálatods tudni azt, hogy minden Tőle van, minden Rá mutat, s hogy a legrosszabbat is jóra fordítja, csak Ő képes erre.

Férjem a középiskolai éveinek egy részét Pannonhalmán, a bencéseknél végezte. (Ez a történet is megér egy misét, majd később, biztosan hosszabb írás lesz.) Csak jót, szépet hallottam tőle ezekről az évekről, a tanárokról, a mesterekről, a tudás szélesítésének megannyi lehetőségéről.

"Ha az ember a mindent rosszalló Isten hitében él, megtanulja az ítélkezést.
Ha az ember a minden ellen küzdő Isten hitében él, megtanulja a harcot.
Ha az ember a mindent büntető Isten hitében él, megtanulja a rettegést.
Ha az ember a mindig fejcsóváló Isten hitében él, megtanulja az önsajnálatot.
Ha az ember a mindig hibáztató Isten hitében él, megtanulja a szégyent.

"Ha a gyerekek kritizálva élnek,
Megtanulnak megbélyegezettnek lenni.

Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek,
Megtanulnak veszekedni.

Ha a gyerekek kicsúfolva élnek,
Megtanulnak szégyenlősnek lenni.

Ha a gyerekek megszégyenítve élnek,
Megtanulják bűnösnek érezni magukat.

Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek,
Megtanulnak türelmesnek lenni.

Csanád fiunk mindig nagyon vonzódott a tudományokhoz, s az élet minden szelete, apró mozzanata érdekli, utánanéz, olvas.

Mióta gimnazista lett, az idejét kicsit át kellett rendeznie, s ami a szíve közepe: a teológia, a kémia és a biológia, azokkal foglalkozik különösen elmélyülten és kitartóan.

Minden mondatnak van egy kontextusa, s ha azt onnan kiragadjuk, egészen mást jelent. A Bibliában például az is olvasható, hogy: „Nincs Isten.” Ez így egy környezetéből kiragadott mondat, jelent valamit, de messze nem azt, amit eredendően, mert hogy a fenti idézet főmondata az alábbi:  „Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten.” (Zsolt.14,1)