blogGOD

Isten hozott, kedves Olvasó!

Csodálatos élmény annak megtapasztalása, hogy Isten miként munkálkodik az ember életében, s van jelen percről percre. Szeretném, ha írásaimon keresztül ez a bizonyság, az Ő nagyszerű lénye sugározna át, s bátorítani, biztatni szeretnélek, hogy ez a valóság a tied is lehet, ha pedig már a tied, akkor megerősítés lehet Neked az írások sora.

Mi a célja a blogoldalamnak? Többen biztattak, bátorítottak már hosszú évek óta, hogy írjam le, tegyem közkinccsé gondolataimat, tapasztalataimat. Ekkor még nem írtam rendszeresen, csak hébe-hóba, mert olyan típusú ember vagyok, aki mindent jól átgondolva, precízen megszerkesztve szereti tudni a dolgait, az írást is úgy gondoltam el, hogy a legelejétől a legvégéig szépen kifejtve jegyzem le. Ám a családi teendők, a munka, s a gyülekezeti szolgálat mellett erre aligha van lehetőség. Lopott percek maradnak. A sokgyerekes élet mellett nincs idő hosszú gondolatsorok kifejtésére, a tollam maradt az íróasztalfiókban.

Ma is sokgyermekes anyuka vagyok, s még több a teendőm, szolgálatom, ám a kamaszgyermekeim hatására (is) én is alakulok, formálódom, halad a világ, látom sok előnyét a felgyorsult technikának. A blogírás tálcán kínálta magát, s úgy vagyok, mint Örkény, az egyperces novellák műfajteremtője: olyan műfajban kell írni, ami eljut a közönséghez.

S megértettem, nem kell várni a nagy szabadidőre, amikor csak az írásról szól minden. Lehet naponta egy kis időt fordítani erre, s ez pont annyival több, amennyi a papírra került. S egyszer a sok cseppből nagy egész lesz.

Mire számíthat az olvasó?

  • Szeretném, ha a keresők erőt kapnának, lehetőséget Isten megismerésére, az egyetlen igaz, éltető útra;
  • Szeretném, ha  az Istent ismerők megerősödhetnének blogoldal bejegyzésein keresztül is.

A blogGOD egy lehetőség, bátorító, lelkesítő táplálék kicsiknek, nagyoknak, keresőknek, követőknek.

Néhány gondolat...

Sokszor mondják ránk, a családunkra, s egyen egyenként valamennyiünkre, is, olyan szépek, derűsek vagytok, az öröm és a boldogság árad rólatok. (Pedig komoly nehézségünk is akadt épp elég.)
Ilyenkor megkérdezem: szeretnéd megismerni a FORRÁSát? Tőled is ezt kérdezem.
Nagyon leegyszerűsítve, háromféle választ szoktam, kapni:
- van, aki azonnal lehúzza a rolót,
- van, aki hiszi is meg nem is, esetleg gyanakvóan néz, de érdeklődik,
- s van, aki nyitott, kifejezetten örül.

Magam úgy látom, hogy nagy kuszaság jellemzi a mai világot, szüleink értékrendje ma szinte abnormálisnak, de legalábbis maradinak számít, nincsenek manapság nagycsaládok, nincsenek morális jelzőtáblák, s ha nincsenek, akkor nincs rend, s ha nincs rend, nem tudhatja az ember: mi végre teremtetett. Csak megy, mit megy, rohan, s túléli a napokat.
De nem lenne-e szebb, pihentetőbb megtanulni az esőben táncolni? Megtanulni az útnak s nemcsak az elért célnak örülni? Bízni, szeretni, tisztelni, örülni, dicsérni? „Gyermek lenni újra”? Mindenki vágyja, de ki kezdi el? Majd a másik? Mindenki kapni akar. Soha nem látott mértékű vágy, éhség, szomjúság van valamennyiünkben, mert szeretnénk megtudni valójában miért élünk, mi a célja az életünknek, mi van a halál után, s mit jelent boldognak lenni.

Annyi mindent megosztunk egymással: jó éttermeket, hasznos tippeket, finom recepteket. De én nem egy zamatos süti receptjét ismerem, hanem a boldog életét, ezt szeretném elmondani közvetetten, vagy közvetlenül írásaimban. S bűn lenne eltitkolnom, ha tudnám a rák ellenszerét. De én nem azt tudom, hanem az örökéletét!
Mindannyiunkban van egy űr, amit sok minden betölthet, de valójában istenalakú, csak és kizárólag Ő tudja betölteni.
Kérlek, ne húzd be kéziféket, olvasd tovább!

Mi a titka a jó házasságnak, a boldog életnek, a mindennapok problémáin túli harmóniának, a nem könnyű, felelősséggel teli, de annál szebb gyermeknevelésnek a legnehezebbekben a reménységnek?
Első válaszom: hogy minden kegyelem, a második pedig, hogy csak úgy tudok a kiegyensúlyozott életemről beszélni, ha elmondom, hogy mi, pontosabban ki tartja. Van egy biztos alapja az életemnek, Jézus, a fundamentum. Az ember meginog, Ő azonban biztos alapot ad. Nem amikor kedve van, hanem mindig.
Ne csukd be az oldalt, légy kíváncsi Istenre, akarj magadnak jót, ne tudd a válaszodat előre!

Miért riadsz meg?
Mert túl egyszerű? Úgy értem Jézust követni? Te valami kézzel fogható vezeklésre vágysz? Ma ez gyakori.
Pedig Jézus világos beszéddel, egyértelmű útmutatást ad az élethez, a tiédhez is! Azt mondja, ha megbántad bűneidet, én megbocsátok, kövess engem!

Szeretteidet biztosan óvva inted attól, hogy a négysávos úton átrohanjanak, kéred, a lámpánál menjenek át. Akkor te miért jársz jelzőtáblák, forgalomirányító nélkül?

Miért csak a rákodat, az ősz fejedet viszed majd Isten elé? Mert akkor nagy valószínűség szerint biztosan jelez majd a lelkiismereted, hisz a zuhanó repülőn nincsenek ateisták.
Boldog életről, gyermeknevelésről, házasságról, főzésről, lakberendezésről s mindenről csak úgy tudok beszélni, hogy elmondhatom: nincs más alap, mint az élő Isten. Ő adta, ajándékozta mindenünket, amink van.

A fentiek okán írásaimban, bármi legyen is a téma a 14 témakör közül, elsődleges üzenetként arról szeretnék beszámolni, hogy Jézus él. Isten szeret téged, engem, mindannyiunkat, értékesnek tart, Isten ma is hív, de a kilincs az ajtón szíved belső oldalán van. Isten nem erőszakos, azt várja, hogy te válaszolj az Ő hívására!
Arról szeretnék írni, hogy a közhiedelemmel (mi szerint haragvó, büntető) ellentétben végtelenül kegyelmes, irgalmas Istenünk van, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, aki ma is cselekszik, csodákat tesz, aki az egyetlenét adta, hogy nekünk életünk lehessen! Istennek egyedi, személyes terve van veled!

Jó helyen jársz, ha hiszed, hogy lehet szépen, szabadon, a valódi értékre koncentrálva élni, de az odavezető utat nem találod, illetve sok mindent megpróbáltál, de az igazi vigaszt nem találtad meg. Mindig a megélt példa a leghitelesebb. Egykor én is a sárban jártam, de Isten az ő végtelen hatalmas szeretetével kiragadott onnan, szólt, kézen fogott, s azt mondta, nem maradok el tőled, s veled leszek mindennapon a világ végezetéig! Nem azt ígérte, hogy nem lesz bajom, nehézségem, azt ígérte, hogy fogja a kezem, átvisz azokon, sőt győzelmes jobbjával támogat.

Ha szomorú vagy és céltalan, vagy keserűség tölti be életed, rettegsz a haláltól, nem érted az elmúlást, vagy tettetett boldogságban, esetleg kirakatcsaládban élsz, vagy csak túlélsz, vagy rohansz, de ha megállnál, gombnyomásra zokognál vagy kártyavárként omlana össze az életed, s nem látod a kiutat: hallj a Teremtődről, adj esély magadnak a valódi életre, szagolj bele az Ő illatába, s helyezd a legjobb helyre, az Ő tenyerébe életedet! Ha pedig már tudod, hogy csak ez az egyetlen út van, akkor megerősítés lehet neked az oldal!

blogGOD – érted, miért a címválsztás, ugye?
Ritter, a családom neve, Ideák pedig egy szóösszerántás: Ida volnék, aki ideákat (is) ír. Deákként.

Ez a te blogGOD?

                                                               Örömteli olvasást kívánok, s áldást, békességet :

                                                                                                                                 Ritter Ida